„A magyar forradalmi hadsereg nem tudja lerohanni Európát, ahogy Napóleon tette. A határon belül természetesen létre lehet hozni a legnagyobb magyar pártot, az Országos Félelem Pártját. Az OFP rákos burjánzása lehetővé teszi, hogy mindenki százszor meggondolja, mit mond, és különösen, hogy mit tesz. Az ellenzékiek félelme szinte érdektelen, nincs reményük és választásuk. Az OFP igazán a kormányoldalon szerveződik. A hatalmat vérrel és könnyel lehet és kell összeragasztani. A gyanú Óriás Szeme immár a hatalmon belül lévőket nézi, Óriás Füle őket hallgatja. Bizonyítsd a hűségedet! Tartsd fenn az OFP eszközrendszerét! Ezek azt hiszik, hogy védi őket jog és intézmény, megingathatatlanságod bizonyítéka lesz, ha megsemmisíted jogaikat és intézményeiket!
A forradalom határátlépés. A határátlépők többé nem mehetnek vissza a társaságba, egyetemeikre, városaikba, szakmájukba – a forradalom az otthonuk. Ha valaki elégeti a törvénykönyveket, s kéjes mosollyal alakítja kedv szerint az alkotmányt, csak Forradalmi Egyetemen forradalmi diákokat taníthat kis piros vagy zöld könyvecskéből. Ha valaki a nemzeti közgazdaságtan forradalmi tanításai szerint elveszi tömegek nyugdíját, csak Forradalmi Nyugdíjasként élheti öregkorát.
A forradalmi miniszterelnök kivitte elvtársait és elvtelen társait az aknamezőre, majd javasolta nekik, hogy induljanak útnak. Lelkesítette Lázár Jánost, aki benne volt minden korábbi Orbán-ellenes susmusolásban, de mindenáron miniszter is akart lenni, hogy sokkal többet tehet frakcióvezetőként. Majd ráküldte a piruló arcú önkéntest az alkotmányozás aknamezejére – ha túléli, az is jó, ha fölrobban, az is jó. Fölrobbant. Politikai pályájának vége, hiszen komoly ember jobb- és baloldalon soha többé nem áll vele szóba. Főnöke kéjes örömmel fogja kirúgni az első frakciólázadáskor: még ezt se tudod kezelni.”