Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Vannak konzervatív, jobboldali emberek, akik bármennyire is szeretnék, képtelenek bevenni a nyugdíjmentés nagyon harmatosra sikerült maszlagát.
„A »November mondata« versenyben Matolcsy György történelmi, kiszerződős szózata mögött második helyet sikerült megcsípnie a mindig eredeti és csillogóan szellemes Szijjártó Péternek, aki a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában azt találta mondani, hogy »ha egy kormánynak az a feladata, hogy megmentse az emberek nyugdíját, nem a blogolók véleményével kell számolnia«.
A mondat címzettje egyébként Török Gábor volt, de nagyjából minden blogger magára vette, nem véletlenül. Kihallotta belőle nyilván a polelit buta gőgjét, a primkó zemberekezés gyökérpopulista disszonanciáit, no, meg azt az erősen múlt századi társadalom- és médiapercepciót, amivel már ciki lenne kiállni bárhol a hanyatló művelt nyugati világban, ahol nem fúj ennyire erősen a kibaszott keleti szél.
Szijjártó mondata pontosan jelezte azt az értetlenséget, ami a nyugdíjeinstand utáni reakciókat követte a legmagasabb kormányzati körökben. Konkrét nyilatkozatok és a bőségesen ömlő háttérinformációk is arra utalnak, hogy a sztratoszféra ritkás levegőjébe emelkedett topvezetés nem érti, mi zajlik odalenn. Képtelen elszakadni a maga 98-ban megdermedt társadalomképétől, miszerint aki nincs velük, az tőről metszett kommer vagy liberálszadista, és azt aztán meg végképp nem tudja elképzelni, hogy például vannak konzervatív, jobboldali emberek, akik bármennyire is szeretnék, képtelenek bevenni a nyugdíjmentés nagyon harmatosra sikerült maszlagát, semmilyen hatással sincsen rájuk a pártsajtó, sőt nyíltan vallják azt a népellensége-kommer felfogást, miszerint a magánvagyonuk el lett lopva.”