A birnami erdő

„Bizonyára melengette a demokrácia és a szabadság híveinek a szívét, amikor Sólyom László és egyéb konzervatív jogtudósok felháborodtak az alkotmányozás címén eddig összehordott sok bornírtságon, vagy a kétharmad eddigi jogállami teljesítményén - de amíg Sólyom Lászlónak nincs szava a médiatörvényről meg a többi jogtiprásról, addig csak magát, vagy inkább a saját szobrát védi. Látjuk, mire megy vele. És mire megyünk mi. Az Orbán-rezsimmel nemcsak az a baj, hogy a kisebbséget kitúrja a politikai közösségből, a nemzetből (ez már önmagában megbocsáthatatlan), de az is, hogy a többségnek sem hoz semmi jót. Sem jólétet, sem szabadságot nem tud adni. Hogy hatalmon maradhasson, egyetlen utat lát: a szabadság hiányát állítja elő, és arra spekulál, hogy már most sincs elég szabad ember, aki ebben meg tudná akadályozni. A szabadság hiányából még több szabadsághiányt akar kovácsolni. Ha van neki titka, ez az. De ez - egyelőre legalábbis - blöff.

Ha e politikai modell számos ellenfelei megtalálják az együttműködés, a szolidaritás útjait, akkor az is marad. Ehhez elsősorban saját maguknak kell megváltozniuk, netán felokosodniuk - a diktatúrát kell gyűlölniük, és nem egymást. Amihez először is el kellene mélyedniük saját magukban, saját eddigi meggyőződéseikben; és beismerni tévedéseiket. Legalább maguknak. Aztán új nyelvet is kell találniuk, hiszen az, amit eddig használtak, a párbeszédre és a megegyezésre nem, csak a gyűlölet dédelgetésére volt alkalmas. Az elmúlt húsz évben erre még soha nem volt szükség - legalábbis sokan evvel áltatták magukat. Meg avval, hogy nincs Magyarországon olyan számottevő politikai erő, amely a demokratikus normák lebontására, a szabadság súlyos korlátozására óhajtaná kormányzását építeni. Következésképp azt is hihettük, hogy e normák és e szabadság védelme különösebb szellemi és érzelmi erőfeszítést nem is igényel; hogy ezek oltalmában mindenki szabadon kiélheti az ösztöneit. Hogy mindenki szabadon taposhatja le és gyűlölheti a másikat.

Ez az új helyzet, ez az elrettentő mai gyakorlat alkalmat adhat arra is, hogy rossz szokásainkat felülvizsgáljuk, és e mulasztásainkat pótoljuk: hogy az 1989-90-es rendszerváltás alapértékeit végigbeszéljük, és valóban elhiggyük, bensővé tegyük őket. S ha ez megtörténik, akkor Orbán Viktor nagy szolgálatot tesz most Magyarországnak; még akkor is, ha ő ezt nem egészen így képzelte.”