Trianonról megtisztítva

„Hiába jelentek meg számos alkalommal olyan, a hazai történetírásban is mérföldkőnek számító történészi munkák - gondoljunk csak Zeidler Miklós vagy Romsics Ignác könyveire - amelyek segítenek bennünket, hogy tévhitektől és mítoszoktól tisztítsuk meg a kilencven évvel ezelőtti napokat, mégis újra és újra a "folklorizálódott történeti diskurzusba" keveredünk. Legendák és mítoszok kuszaságában keressük a történelem megértésének kulcsát.

Az iránytű viszont immáron adott: túl a fenti munkákon Ablonczy Balázsnak a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent könyve, a Trianon-legendák soha nem jöhetett talán jobbkor. Mondhatni vártuk. Ablonczy korábban a Teleki-monográfiával már bizonyította, hogy nem fél a dolgok mélyére hatolásától, ütközni saját szakmabeli kollégáival, elutasítja, hogy saját vagy politikai oldalak értékrendszeréből kiszólva ismertesse a tényeket. Most sem tesz másként, amikor a trianoni legendák és keletkezésük forrásvidékére kalauzolja az olvasót. Könyve így óhatatlanul is leleplező.

Ablonczy már az első fejezetben (Történeti Trianon) nem hagy kétséget afelől, hogy nem rokonszenvez a Trianon mint ideológiai csodafegyver "iskolájával". Ahogy fogalmaz: "A mitizáló-romantizáló történetszemléletnek tett engedményeik (a történész szakmáé - kiegészítés B.B.) előbb-utóbb visszaütnek majd." Ez azonban nem jelenti azt, hogy magával hordozná könyvtári belépője mellett a "bölcsek kövét". A történész rögtön a könyv elején maga is bőven értekezik Trianon kapcsán a történettudományi kutatások nehézségekről. Számos esetben ugyanis forráshiánnyal kell megküzdeni, gondolatkísérletekre kell támaszkodni, és nem egyszer a "másik oldal" - nagyhatalmak - nézőpontja még alig feldolgozott.

Mindebből azonban nem következik, hogy el kellene fogadnunk, hogy Georges Benjamin Clemenceau francia miniszterelnök valóban magyar származású menye miatt nem osztott volna lapot a magyaroknak a tárgyalások során. Ablonczy az előbbi viszonyt is alaposan körüljárja, és éppen ellentétes következtetésre jut, mint a legendagyártók. Ahogy nem hagy kétséget afölött sem, hogy a szerződés szignója nem a Kis-Trianon, hanem a Nagy-Trianon-palotában került aláírásra. Nem ő találja ki, inkább bebizonyítja.”