„Magyarországon ma az a fő gond, hogy a politikai baloldal szobra ott áll a Parlament mellett, a jobboldalé nem. Az is gond, hogy ha Károlyi szobra máról holnapra eltűnne a helyéről, mi magunk kovácsolnánk egységbe a tavasszal elpáholt baloldalt. És halkan jegyzem meg, hogy bár Károlyit az ezeréves magyar történelem leghitványabb politikusának tartom, maga a szobor jelenléte vagy hiánya egyszerűen nem éri meg, hogy felsegítsük a porból az antifasisztákat és a partizánokat.
Ha a magyar nemzeti oldal önerőből, közadakozásból képtelen felállítani a maga szobrait, nincs joga a bírálatra. Károlyi Mihály mellett kiváló férfiúk egész sora működött a huszadik század első felében: Tisza István, Klebelsberg Kunó, Horthy Miklós és mások. De maradjunk csak Bethlen István grófnál, a huszadik század talán legrokonszenvesebb magyar alakjánál, aki a semmiből állította talpra az országot. Élete, működése, halála örök példa és figyelmeztetés az egész nemzet számára.
Alakítsunk civil mozgalmat, adjuk össze a pénzt, és állítsuk fel Bethlen István szobrát a Parlament közelében! Ne a Jászai Mari tér, hanem a Kossuth téri metróállomás felőli oldalán. Hagyjuk meg a jogát mindenkinek, hogy három tucat barátjával kedvenc szobrához zarándokoljon, de ne engedjük, hogy a huszadik századi magyar sorsot Károlyi Mihály testesítse meg arra járó magyarok és külföldiek százezreinek. El kell fogadnunk, mert ez egy ilyen ország, hogy egyszer balról, máskor pedig majd jobbról koszorúzzuk meg az Országházat, de nem baj, ez még mindig becsületesebb eljárás, mint egymás szobrait megbecsteleníteni.”