„Egy friss felmérés szerint a németek több mint a fele korlátozná a muszlimok vallásszabadságát, egy másik vizsgálat szerint megkérdezettek 37 százaléka jobbnak látná, ha a muszlimok elhagynák az országot. Az iszlámellenes nézetekkel tehát kis befektetéssel nagy politikai hasznot lehet elérni. A nyáron még népszerűségi mélypontján álló CDU nem is finnyáskodott, és rázendített a német politikához egyébként méltatlan populista szólamokra.
A mostani közhangulat emlékeztet a XIX. század végi antiszemitizmus-vitára, amikor a zsidókat kiáltották ki a 1873-as gazdasági válság felelőseinek. Az akkori vita középpontjában az asszimiláció kérdése állt. A német többséget irritálta a zsidók mássága, vallása és a hozzá kapcsolódó eltérő szokások. A többségi társadalomhoz való teljes hasonulást követelték, és nyíltan hirdették, aki erre nem hajlandó, annak nincs maradása. (...)
A mostani hisztéria kifejezetten az iszlám ellen irányul, sikertelennek ítéli az integrációt, a kudarcért pedig az iszlám vallást és magukat a bevándorlókat teszi felelőssé. A hangoztatott érvek szerint a sikeres integráció záloga a magasan kvalifikált munkaerő és a zsidó-keresztény hagyományokon alapuló német kultúra elsajátítása. A tekintélyes alkotmányjogászok által is képviselt nézet szerint: meg kell védeni az iszlámtól a nemzeti egység kulturális alapjait. Ezeket a hangokat erősítette fel a bajor miniszterelnök, Horst Seehofer, amikor kijelentette: »Németország nem lehet az egész világ szociális hivatala«. Csak magasan kvalifikált bevándorlókra van szükség, az itt élő bevándorlóknak pedig integrálódniuk kell. Ez Seehofer szerint nem jelent mást, mint a zsidó-keresztény kultúra vezető szerepének elfogadását. Merkel nyelvjátékában ez úgy fogalmazódik meg, hogy a mai Németországban »nem az iszlámból van sok, hanem a kereszténységből kevés«. (...)
Vajon közelebb viszi-e a német politika az iszlámot a szekularizációhoz, ha Sarrazin és Seehofer irányát követi, amely a kereszténység felsőbbrendűségét és a bevándorlók alacsonyabbrendűségét hirdeti? Előrébb viszi-e az integrálódni kívánó törökök ügyét, ha az iszlámot gonoszként megbélyegzik? Milyen hatása lesz a demokratikus jogállam rendszerére, ha a kormányzó pártok népszerűségük megtartása érdekében feláldozzák az alkotmány legfontosabb elveit, mindenekelőtt az egyenlő méltóság elvét?”
