Nemzeti Nyilvánosház

„Alföldi Róbert mérhetetlenül cinikus módon megállapodott a román kulturális intézettel, hogy nagyvonalúan átengedi nekik az évfordulóra a Nemzeti Színházat. (...) Mit gondolt Alföldi? Magyarország mit ünnepeljen? Azt, hogy elvesztette területének kétharmadát? Hogy Erdély területén színmagyar városok váltak mára román többségűvé? Egyetlen ország nemzeti színháza sem arra való, hogy más népek állami ünnepeinek elegáns hátteréül szolgáljon. Ezt Alföldi saját magától nem tudta? (...)

Miért adta oda a Nemzetit alázatosan és gyáván a számunkra szomorú évfordulóhoz? Mit mondott volna azon a fogadáson? Hogy «de jó, hogy elvesztettük az ország kétharmadát?» Vagy «úgyis annyi gondunk volt Erdéllyel»? Röhögcsélt volna? Vicceket mesélt volna? Bemutatót tartott volna a románoknak a szolganépek lélektanáról? Tószt után megkérte volna a hozzá legközelebb álló román diplomatát: «Ugyan lenne olyan kedves föltörölni velem a padlót?» Miért éppen a Nemzetit ajánlotta föl? Miért nem rögtön a Parlamentet? Mert nincs hozzá hatalma? (...)

Alföldi Róbertnek nem a Nemzeti élén, hanem egy multkulti varietében a helye. Ott önmegvalósíthat. Ha nem lépett volna vissza gyalázatos fölajánlásától, a Nemzeti Színházat december elseje után nyugodtan átkeresztelhettük volna Nemzeti Nyilvánosháznak. (...) Alföldi Róbert most visszalépett. Kár, hogy nem egyúttal a Nemzeti színigazgatói posztjáról is.”