Nádas szerint nincsenek demokratikus hagyományaink. Vitatom.

Tartok tőle, hogy Nádas nevét látva, kevesen mentek át az eredeti cikkre és nem olvasták pl. azt a részt: "Az új magyar kapitalizmus, a multinacionális cégekkel egyetemben, a reálisan működő szocializmus árnyékgazdaságának élő szerkezetére épült rá. Így aztán a társadalomfejlődés neuralgikus pontja lett, hogy az árnyékgazdaság titkos hálózatát csak azok láthatták át, és csak azok használhatták a saját javukra, akik a hálózatnak irányítói és haszonélvezői voltak a pártállami időkben is. Egyáltalán nem véletlen, hogy Magyarország leggazdagabb és legbefolyásosabb polgárai a pártállami nómenklatúra tagjai közül kerültek ki. Magyarország ténylegesen különbözik minden más posztkommunista országtól, ilyen léptékű árnyékgazdaság másutt nem működött. A lengyelek jeleskedtek ugyan az árnyékgazdasági kereskedelemben, de nem az árnyékgazdasági termelésben. Ami egykor előnynek számított a magyar modernizáció lehetőségeit illetőn, mára hátránnyá változott. A környezeti inkompatibilitás és a belső feszültségek miatt az átmenetnek és a türelmi időnek húsz év múltán vége. Nem tartható a különbség a kommunális és a privát minősége közt. Ugyanilyen nagy a különbség az állami pazarlás és az egyéni nélkülözés között. Az árnyékgazdaság tulajdonosainak legalizálniuk kéne az árnyékgazdaságot. Invesztálniuk kéne, kockázatot és felelősséget kéne vállalniuk. Utcát kéne építeniük a birodalmaik között, kórházat, csatornát, a szakképzést és a nyelvi oktatást megszervezni, megteremteni az ár és a szolgáltatás arányosságát, átszabni a basáskodó és pazarló államapparátust, újraépíteni a kriminálissá vált egészségügyet, a mocskos vonatokat, villamosokat, buszokat, pályaudvarokat, utcákat, tereket, vécéket naponta valakinek kitakarítani, a korrupció intézményeit leépíteni, az unióban és a katonai szövetségben vállalt kötelezettségeket teljesíteni, egyszóval mindazt megtenni, amit a közjó, azaz a modernizáció folyamatának lezárása megkíván. Bizonyára vannak, akik hajlanak rá, alig láthatók. Inkább látható, hogy a tulajdonosi körök pártállástól függetlenül olyan gazdaságot akarnak, amely nem szabad versenyre épül. Az állam folyamatos és szisztematikus kirablásának privilégiumát nem adják. Ha adnák, akkor az eredeti tőkefelhalmozás periódusának véget kéne vetniük, és vagyonukat az invesztációval arányos, szolid nyereséggel növelniük. Merő jó szándékból azért sem tehetik, mert olyan illegális vállalkozói tudatuk van, amely a korrupciós hálózaton keresztül biztosított állami megrendelés formájában törölte a kockázatot. Néma érvelésük mindazonáltal jól érthető. A rendezett kapitalizmussal, azaz a globális tőkeáramlással szemben még az állam lerablásával együtt sincs esélyük. Félnek. Üzleti tapasztalataikkal az államhatárokon kívül nincsen mit kezdeni. Tolvajnyelvüket idegen nyelvekre nem lehet lefordítani. Az állam és a legszegényebbek rovására illegálisan felhalmozott tőkéjük jórészt nem működő tőke. Nyilvánvaló, hogy nem olyan demokráciát akarnak, amely szabad egyének szabad társulása. Ha pedig csak ilyen demokrácia van, akkor nem akarnak demokráciát." Hát nem az Orbán által emlegetett oligarhákról olvashatunk itt is, csak éppen egy Nádas-féle hangszerelésben.

A ballibnek tényleg eléggé általános jellemzője az S.M. által leírt kényszerzubbony, de Nádas a reflektált ÉS-cikkjébe szerintem éppenhogy repesztgeti ezt a kényszerzubbonyt. Túl azon, hogy Nádast és Debreczenit egy lapon emlegetni erős arnytévesztés, ez a cikk szerintem lényegesen megfontoltabb, mint az erősen elfogult "a magyarok szívesen megölnének még 400 ezer zsidót" Nádas-nyilatkozat. Nádasnál a gondoskodó állam már nem a neolib közgazdaságtan érvei alapján számít szitokszónak, hanem azért, mert olyan díszlet, amely mögött a pártállami nómenklatúrából verbuválódott elit zavartalanul lophatja szét a közjavakat. Merthogy ezt írta: "... baloldali liberális keretben nőtt a munkanélküliek száma tíz százalékra, szegényedett el a lakosság egyharmada, nőtt az állampolgárok fedezetlen eladósodása és az állami adósságállomány, sőt, baloldali liberális keretben hordtak szét magánkezek minden olyan intézményt, amelynek ma és holnap a közöst kéne szolgálnia. A gondoskodó állam díszlete a szocialisták és a szabad demokraták kezén szolgált ki." És mintha a hivatásos rettegőknek és rettegtetőknek is odavágna (mégha - korábbi nyilatkozatai alapján - ő is közéjük számítható). Ezt írja: "Különben is, ha rémeket festünk a falra, és ezekkel riogatjuk egymást, akkor a hatás talán erősebb, de még mindig a leíró jellegű fogalmazás a szerencsésebb. Nem hívja ki a végzetet, hívebben jellemzi az ország és a térség adottságait, különböző díszletek mögé rejtett valóságos szándékairól többet árul el."

Ki a franc az a nádas.....?

Elveszíteni látszik a balliberális, és mindjárt tegyük hozzá, a posztkommunista tábor a 60 éve tartó hegemóniáját. Erről szól ma minden elemzésük, Bauertől Nádasig, Lengyeltől Ágh Attiláig, na meg az emiatt érzett dühükről és kétségbeesésükről. Hegemóniát a politikában, a gazdaságban, a kultúrában, az oktatásban, és ami persze a legfájóbb, a pénzcsapok feletti rendelkezésben. Azt meg ne várjuk tőlük, hogy belássák, ez elkerülhetetlen ahhoz, a magyar társadalom túlélje az elmúlt 60 év pusztításait, amiben főszerepük volt.