„Mindazok álmát, akik új rendszerre vágynak, egy formailag vadonatúj alkotmány önmagában még nem teljesítené be. Ha például 2000-ben az akkori parlament, ahogy ezt a kormányzó Fidesz szerette volna, egy szép szimbolikus gesztussal szó szerint átemeli egy új alaptörvénybe a korábbit (mondjuk a 2000. évi I. törvényként), még nem beszélhettünk volna negyedik köztársaságról. Ahhoz ugyanis nem formai, hanem tartalmi változás kell; így az alapkérdés most az, hogy a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz-KDNP csak újat akar, vagy nagyon mást is. (...)
Az világos, hogy egy radikális intézményi változás – és nem elsősorban a királyság bevezetése, ami persze elhalasztaná egy időre a negyedik köztársaságot… -, egészen más minőséget képvisel, mint a nagyrészt szerkezeti és formai átalakítás. A kormányfő az elmúlt egy évben néhányszor már világossá tette, hogy - sokak jóslataival szemben (ebben a műfajban Debreczeni József a piacvezető) - nem kívánja megváltoztatni a kormányformát, azaz nincs szándékában áttérni a félelnöki rendszerre. Ha ez az elképzelése azóta sem változott, és valóban marad a mostani kancellári típusú berendezkedés, akkor erősen vitathatóvá válik, hogy az új alkotmány esetleges tartalmi és szerkezeti módosításai ellenére beszélhetünk-e majd új rendszerről. A kétkamarás parlament – a hírek szerint egyelőre még messze nem biztosra vehető - bevezetése kétségtelenül újdonságot jelenthetne, az 1989-1990-es alkotmánymódosítások óta talán a legjelentősebb intézményi átalakítást (bár az önkormányzati választási rendszer 1994-es módosítása vagy a bírósági rendszer 1997-es átszabása is komoly változást hozott az adott intézmény tekintetében), mégsem mérhető össze azzal, amikor a hatalmi ágak közötti viszonyban történik elmozdulás. Ahhoz ugyanis több kell: például az államfői hatalom érzékelhető megerősítése, a kormány és a parlament közötti kapcsolat újraszabályozása vagy éppen az Alkotmánybíróság teljes kikapcsolása.”
