„A nyilvánosság által is régóta ismert belső törésvonal ásított egy nagyot az elmúlt hetekben, amikor Pokorni (valljuk be: még liberális füleknek is szokatlanul tetszetős) kritikával illette az oktatási államtitkár dúlását. A felsőoktatási törvény koncepcióját valóban van miért ütni: a professzorok kényelme, a diákok «megregulázása», és valami egészen penetráns, dohos, 19. századi világ visszacsempészése látszik jelenleg prioritásnak.
Ilyen az, amikor egy párt igazából nem is létezik, hatalomba került politikusai pedig nem a tagság és a társadalmi bázis által vallott és képviselt elvek mentén hoznak döntéseket, hanem csak kábé megsaccolják, hogy mit tenne adott helyzetben egy virtigli kereszténydemokrata.
What would Jesus do? Nyilván penitenciát tartana a huligánoknak, megmutatná a büdös kölköknek, hogy mire való az iskola… például arra, hogy a nyolcosztályos gimnáziumokban négy idegen nyelvet tanuljanak egyszerre. Nem vicc, ezt már az új közoktatási törvény koncepciója tételezi – én pedig csak annyit kérdek csendben, hogy Hoffmann Rózsa annak idején, tízévesen mégis hány idegen nyelvet tanult? Mert azért csak lett belőle egy szép nagy, becsületes kereszténydemokrata asszony.”