Miért jobb szeretni a felebarátot, mint megenni?

2010. november 22. 17:52

Vajon miért hisznek etikai parancsokban azok, akik nem hisznek a Legfőbb Jóban mint abszolút viszonyítási pontban?

2010. november 22. 17:52

Sokan a közjót teszik a mércévé. Ha a köz javát keressük, jobb társadalomban fogunk élni: kevesebb lesz a fájdalom, több lesz a boldogság. De hát a közjó volt az a cél, amelynek érdekében egyének tízmillióit áldozta fel a kommunista ideológia! A közjó prioritásából az következett, hogy sok lett a fájdalom, kevés a boldogság. Akkor tehát inkább az egyén boldogsága a fő cél? Melyik egyéné? És ha az egyik egyén akkor boldog, ha megeheti embertársát? Vagy a jó mindkét egyén boldogsága egyszerre? A beleegyezés és közös érdek a jó normája? De mi van a megcsalt feleséggel vagy férjjel, aki nem egyezett bele társa szeretővel átélt boldogságába, viszont lelkében viseli annak fájdalmát? És mi van azokkal, akik nem tudják még felmérni a saját érdekeiket? Ezzel el is érkeztünk a materialista etika tabujához, a gyermekhez. Ahhoz a kicsiny felebarátunkhoz, aki nem képes az érett beleegyezésre, ezért fokozottan védendő.

Gondoljuk mi.

Jelenleg a pedofília az a határátlépés, amit a nyugati társadalmi közmegegyezés egyöntetűen elítél, az összes többi bűn elleni haragot erre az egy bűnre öntve ki. Csakhogy ugyanez a közmegegyezés a magzati életet már nem védi, rámutatva az abszolút erkölcsi imperatívusz hiányára. Újra kérdezem: ha nem a Legfőbb Jóból vezetjük le az erkölcsi parancsokat, mi a mérce? Miért legyen egyáltalán mérce? Ami a pókok és sáskák esetében megengedhető, az miért ne lenne megengedhető az emberek között? Ha nem ítéljük el az imádkozó sáskát, miért ítéljük el a kannibált? És egyáltalán, mit jelent az a szó, hogy megengedhető, ha nincs, aki megengedne vagy megtiltana?

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 69 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
habarcs123
2010. november 23. 09:00
Miért jobb szeretni mint megenni?A talmud szerint nem jobb.
magnamater
2010. november 22. 20:53
Az etika forrása nem a hit, hanem a lelkiismeret, amely minden normális emberben benne van.Vitatni lehet, Isten így gondoskodott a jó eerkölcsről, az se legyen gonosz, akit nem oktattak hittanra, vagy magától fejlődött ki az anyai szeretetből és gondoskodásból, vagy Isten így intézte, hogy kifejlődjék. A hit nevében sok borzalmas dolgot cselekedtek: emberáldozatok, eretnekégetések, vallásháborúk. - ha a belső jóérzésre, a lelkiismeretre hallgatnak, nem követik el ezeket. Fölöttébb érdekes, hogy az úgynevezett "halálközeli élmények" átélői, akik között sokféle vallású és teljesen hitetlen is volt, egyformán állítják, vallási előírásokat nem kértek számon tőlük, csak az embertársaik ellen elkövetett bűnöket Egyébként a pedofília nem a katolikus egyháztól származik, az ókori görögöknél és rómaiaknál elterjedt szokás volt.
drieno
2010. november 22. 20:39
a cikk egyébként egy baromság csak a végkövetkeztetés: "...Nietzschének és Hitlernek van igazuk, akik a jó és rossz helyett az erős igazában hittek. Az a legfontosabb, hogy én egyem meg a másikat, mielőtt az fogyaszt el engem! Sokan a gonosz problémáját tartják a keresztény hit Achilles-sarkának. A fentiek fényében a gonosz problémája sokkal inkább a materialista számára tűnik feloldhatatlan dilemmának." legalább egy filosznak el kéne jutni oda, hogy az emberi együttélés írott íratlan szabályait ne kérdőjelezze meg minden percben legalább háromszor, és ne jusson egy fűrészes pszichopata vagy géppisztolyos ámokfutó álláspontjára az okoskodása végén
drieno
2010. november 22. 20:34
a papi pedofíliához, USA, egészen döbbenetes: (forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Sexueller_Missbrauch_in_der_r%C3%B6misch-katholischen_Kirche) John-Jay-Studie [Bearbeiten] Eine von der Katholischen Bischofskonferenz der USA beim John Jay College of Criminal Justice in Auftrag gegebene Studie “The Nature and Scope of the Problem of Sexual Abuse of Minors by Catholic Priests and Deacons in the United States” untersuchte das vermutliche Ausmaß des sexuellen Missbrauch durch Priester und Diakone.[283] Die im November 2005 veröffentlichte Studie kam zu dem Schluss, dass es sich um ein „weit verbreitetes Problem“ handele: 95 % aller Diözesen und 60 % aller Ordensgemeinschaften waren demnach betroffen. 188 von 195 Dözesen und 110 von 140 Ordensgemeinschaften berichteten mindestens einen Fall einer Anschuldigung wegen sexuellen Missbrauchs gegen einen Priester.[284] Nach Auswertung der American Society of Criminology wurden für die Jahre 1950 bis 2002 insgesamt 4.392 Fälle von tatverdächtigen Priestern mit 10.667 möglichen Fällen von sexuellem Missbrauch registriert.[285] Dies entsprach etwa 4 % der katholischen Priesterschaft in den USA von 1950 bis 2002 (insgesamt 109.694 Priester). Unter den allein lebenden Gemeindepriestern beträgt der Anteil 4,3 %, unter den in Gemeinschaft lebenden Ordenspriestern hingegen 2,7 %. Die Werte schwankten von Diözese zu Diözese (2,5 % - 7 %) und verteilten sich außerdem sehr ungleich auf der Zeitachse. So erreichte der Wert an Priestern, gegen die Anschuldigungen wegen sexuellen Missbrauchs vorlagen, seinen Höhepunkt mit 10 % im Jahr 1970 und fiel danach auf 8 % 1980 und unter 4 % nach 1990.[286] Dieser Niedergang ist nach Analyse des John-Jay-Colleges nicht auf eine Abnahme der gemeldeten Fälle, sondern auf eine Abnahme der Missbrauchsfälle generell zurückzuführen.[287] Von den 10.667 vorliegenden Anschuldigungen gegen Priester fanden in 9.281 Fällen Nachforschungen statt. Diese wurden in 6.696 Fällen abgeschlossen und führten in 5.681 Fällen zu einem klaren Ergebnis. Danach waren 4.570 Anschuldigungen gegen 1.872 Priester substantiiert, also begründet. 1.028 Anschuldigungen gegen 824 Priester konnten nicht weiter untermauert werden und in 83 Fällen wurden die Anschuldigungen als falsch bewertet. [288][289][290] Die ca. 3.300 Fälle von Anschuldigungen, in denen keine Nachforschungen stattfanden bzw. nicht abgeschlossen wurden, waren Fälle, in denen der betreffende Priester zum Zeitpunkt der Anschuldigungen bereits verstorben war.[288] Die Anschuldigungen gegen 1.671 Priester wurden dabei für glaubhaft gehalten, während die Anschuldigungen gegen 345 Priester als unglaubwürdig bewertet wurden.[291] Die Polizei wurde in den Fällen von 1.021 Priestern eingeschaltet. In 384 Fällen kam es dann zur Anklageerhebung. Davon wurden 252 Priester verurteilt, von denen 100 Haftstrafen verbüßen mussten.[291][292] Als Vergleichswert verwies die Studie auf die offizielle Kriminalstatistik nach denen Fälle sexuellen Missbrauchs in den USA ihren Höchstwert 1992 mit 149.800 Fällen im Jahr hatte. Seitdem ist der Wert auf 89.355 Fälle im Jahre 2000 gefallen.[293]. dióhéjban: durván 4% egyértelműen érintett volt az összes amerikai katolikus pap közül, az egyházmegyék 95%-ában fordultak elő esetek , a szerzetesrendek közül 65% volt érintett szintén a wikin megjelent adat: a felnőttek között a pedofilok aránya 1% - ehhez képest az amerikai katolikus papság 4%-a kiugróan magas arány (1970-ben 10% volt!!!!)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!