„Már Kuncze Gábor október 23-i szónoklatában volt szíves felvilágosítani nagy számú (kb. nyolc és fél fő) hallgatóságán túl az ország és a világ közvéleményét arról, hogy »hűtlenné válik ’56 szelleméhez az, aki belenyugszik a kormányváltás utáni helyzetbe«. Ez bizony azt jelenti, hogy nemcsak a kormány, a Fidesz (meg a KDNP) hűtlen ’56-hoz, nemcsak a szavazók és hívek serege, hanem a szavazástól távol maradók, a közömbösek is, s ez nem a polgárok kétharmad, hanem legalább négyötöd része. (...)
Kuncze Gábor igazán autentikus személy, hogy ’56 szellemiségét óvja és terjessze. Tetteivel és szavaival kiküzdötte a maga helyét a történelemben. Igaz, hogy annak szemétdombján, de az is egy hely.
Belügyminisztersége alatt indították a rendszerváltozás utáni első rendőrattakot békésen ünnepelni vágyó civilek ellen (Fradi–Kispest-kupadöntő), először vertek szét tömegdemonstrációt (Metész-tüntetés), később élen járt abban, hogy a parlamentben bűnözőnek titulált egy egész frakciót (»tolvajbanda«). ’56-os elkötelezettségét és hűségét jelzi, hogy belügyminiszterként szó nélkül hagyta Pongrátz Gergely megbilincselését, 2006. október 23-a után lelkesen egyetértett az ötvenedik évfordulóról megemlékezni kívánó tömeg brutális és véres szétoszlatásával. Méltó társa Gyurcsány Ferenc, aki a legitimáció elismerésre érdemes szakértője.”