„Mint Karinthy rossz tanulója úgy beszélnek mind rettenthetetlenebb elszánással sületlenségeket a kormány tagjai, élükön a Vezénylő Tábornokkal.
Ami az oktatást illeti: kardinális változáshoz értünk, a kormány célja az egész iskolarendszer alapjainak megváltoztatása. Látszólag mellékes kérdésként merül fel az önkormányzati rendszer átalakítása kapcsán, holott a lényegről szól: Kié az iskola? Orbán Viktor feltehetőleg ilyesformán felelne erre: »Mi, igaz magyarok vagyunk az iskola tulajdonosai, a közérdek letéteményesei. Mi, a kétharmados fülkeforradalom felhatalmazása alapján tudjuk, kinek mire van szüksége.« És ez már elég ok az államosításra, a központi politikai akarat kiterjesztésére. Normális polgári demokráciákban az iskola a helyi társadalom szerves része, az állam csak a megfelelő környezetet és szabályozást biztosítja hozzá. Diktatúrákban viszont elsődleges, sokszor mindent maga alá gyűrő szempont az iskolarendszer aprólékos állami felügyelete a napi pedagógiai munkáig. (...)
A központosított, felülről vezérelt rendszer arra jó, hogy centralizálni lehessen azoknak az üzeneteknek a gyártását, amelyet a kormány bele kíván sulykolni a pedagógusokon keresztül a diákokba. Másra aligha. A kisvárosok között, a kerületek között vagy épp a nagyobb falvakban megszűnik a kívánatos versengés az oktatás minősége, a felszereltség, a programok tekintetében, hiszen úgyis a központ adja, amit ad, az önkormányzatnak nem lesz már oka törni magát. A társadalmi modernizáció visszafordítása szinte minden területen a kultúrától az egészségügyön át az oktatásig – ez az igazán félelmetes az elmúlt hónapok politikájában. Az iskola annyiban kivételes, hogy amit itt elronthatnak néhány hónap alatt, annak értékromboló és szemléletrontó hatása sokkal tovább fog hatni, mint ameddig az elrontók hatalmon lesznek.
Legyünk megengedők: talán csupán a nagy bizonyítási kényszer hevülete miatt keletkezik mind több rossz benyomása annak, aki a demokratikus, modern, nyitott társadalomképet tartaná kívánatosnak.”