„Megtalálta a középutat a végkielégítések és az Alkotmánybíróság hatásköre ügyében a kormánytöbbség. Lázár János frakcióvezető korábbi előterjesztéseihez részben a költségvetési, részben pedig az alkotmányügyi bizottság nyújt be módosító javaslatot. (...)
A 98 százalékos különadó kérdésköre túlmutat önmagán. Később nyilván úgy tekintenek majd rá vissza, mint a magyar jogalkotás történetének egyik fordulópontjára. A rendszerváltozás óta ugyanis szinte sosem volt rá példa, hogy a társadalmi igazságosság megtalálta volna a megfelelő jogi formulát, s megjelent volna az állam törvényeiben. Elsikkadt az igazságtétel, a vagyoni és a személyi kárpótlás igénye, a gazdaság, a privatizáció hosszú évekre szóló átmeneti szabályait is alacsonyabb rendű paragrafusokba foglalták. Az alkotmányból egy ilyen fejezet teljesen hiányzik. A hajdani kodifikátorok, akik ma nemegyszer a haza bölcseinek szerepében tűnnek fel, az utókorra hagyták a pénzügyi, vagyoni viszonyok rendezését. Alkotásukhoz ugyanakkor a jogállam védelmére hivatkozva a végsőkig ragaszkodnak. Most is ennek vagyunk szenvedő alanyai. A jog és az erkölcs ugyanakkor nem térhet el következetesen egymástól, mert nem lesz, aki a jogot kövesse, ehhez ugyanis szembe kellene helyezkednie önnön meggyőződésével. Ideje, hogy húsz év után véget érjen az átmenet. Első lépésként a Fidesz és a KDNP kétharmados többségének az előző kurzus képviselőitől vissza kell szereznie az illegitim módon kifizetett összegeket. A politikai elit tagjai nem gazdagodhatnak alaptalanul az általuk tönkretett ország pénzéből.”