Észak-Korea, az irracionális erő

„

Észak-Korea egy militarista, faj- és idegengyűlölő diktatúra, ahol a nép elképesztő áldozatokat kénytelen hozni a rendszer fenntartásáért, miközben a világon sehol másutt nem tapasztalt elszigeteltségben él. Az országot belülről látó nyugatiak és egyéb külföldiek beszámolóiban a nyomor és a vezető dinasztia sztálinizmust sokszorosan megszégyenítő személyi kultusza közös elem. A valódi belső állapotokról, az állampolgárok véleményéről, a rezsim népszerűségéről viszont csak többé-kevésbé megalapozott spekulációk állnak rendelkezésre. (...) Nem szabad elfelejteni, hogy Dél-Koreában már több generáció nőtt fel úgy, hogy - köszönhetően a totális, paranoid északi elszigeteltségnek - semmilyen személyes kapcsolata nincs senkivel Északról, egyszerűen már nem is érzi az újraegyesítés szükségességét. Közben pedig ott volt egy nem egyértelműen kínai befolyás alatt lévő ütközőzóna a nyugati szövetséges Dél-Korea és Kína között.

 

A mostanihoz hasonló támadásokkal vagy más, a stabilitást megbontó északi lépésekkel ez alapvetően változhat meg, és ehhez nem kell, hogy Észak atombombát dobjon a tőle egyébként köpőcsőtávolságra lévő Szöulra. A saját határhoz és Kínához ennyire közeli atomtámadással még fenyegetni is nonszensz egyébként, de ugyanez a helyzet teszi lehetetlenné a csak katonai rendezést is. Épp elég, ha csak meginog Kína nem végtelen bizalma, annak pedig kellemetlen következményei lesznek a phenjani kormányra is, amely vagy annyira elbutult a beltenyésztéstől, hogy ezt már képtelen felfogni, vagy nem érdekli. Akármelyikről van  is szó, a tökéletesen irracionális mértékű kockázatvállalás miatt az optimisták által javasolt tárgyalásos megoldásra az esély kicsi. Ennek nem a nyugati politika az akadálya, hanem az, hogy az északi rendszer már a külvilágról is csak a saját paranoid, totalitárius fogalmaival képes gondolkodni. Nagyon úgy fest, legalábbis nagy részben elhiszik saját propagandájukat, akár a közvetlen tapasztalat és a józan önérdek ellenében is, ez pedig lehetetlenné teszi a megegyezést. Hitler sem adta volna meg magát, még a vereség biztos tudatában sem, inkább öngyilkos lett, csak neki nem volt atombombája.”