„Miközben valamennyire érthető, hogy a Fidesz és a KDNP szeretné megúszni ezt a vitát, gyorsan túllépve az Alkotmánybíróság megregulázásán, szerintem lenne értelme annak, ha valamennyire megpróbálnának beleállni a vitába. Márpedig kétségtelenül akadnak olyan »igazi« érvek, amelyek magyarázhatnák a szándékot, akkor is, ha ezzel nem feltétlenül minden potenciális szavazó értene egyet.
Ehhez azonban a kormányzó erőknek először is szembe kellene nézniük korábbi álláspontjuk – amelyet a vitában rengetegszer olvastak fejükre az ellenzéki politikusok – átértékelésével. Nem feladatom, hogy kéretlen tanácsadóként vegyek részt ebben a folyamatban, de a már említett, a gazdasági tervek életben tartására vonatkozó őszinte beszéd lehetősége mellett más érvek is felhozhatóak lennének. Nincs olyan általános követelmény egy demokráciában, hogy az Alkotmánybíróságnak legyen lehetősége utólagos normakontrollra - több demokráciában (nem csupán banánköztársaságokban!) nem is létezik ebben a formában ez a jogkör. (S ez akkor is igaz, ha személy szerint én fontosnak tartom ezt a lehetőséget.) A demokráciának nem csupán egyetlen, királyi útja lehet, azaz a Fidesz találhatna értékelhető, saját politikusai számára is elfogadható elvi érveket a módosításra. De akár átgondolhatnák, átértékelhetnék a bíróság elmúlt húsz éves teljesítményéről, szerepéről vallott nézeteiket is – ahogy erre Wittner Mária tett is halvány kísérletet a vitában.”