Egy év

„Egy évünk van arra, hogy kapkodás nélkül, de szapora léptekben felvegyük a tempót, és megteremtsük egy sikeres Magyarország alapjait. Ezt a miniszterelnök mondta október 23-án. Bár egy ország sikere, egy nemzet felemelkedése korántsem csak gazdasági, pénzügyi feladvány, azt, hogy ez az esztendőnyi, Orbán Viktor szerint sorsdöntő idő mire lesz elég, jelentős részben az a törvényjavaslat határozza meg, amelyet ma kezd tárgyalni a parlament.

Az egyszerű, feles többséget igénylő jogszabályok nem formális rangsorát a költségvetés vezeti: a pénzügyi adatok laikus számára részleteiben átláthatatlan kásahegye összességében tükrözi egy kormányerő társadalomfilozófiáját, amihez képest a táncrend szerint nemmel voksoló ellenzékiek is megfogalmazzák a sajátjukat. Utóbbinak most végképp «csak» a közvélemény megdolgozása szempontjából lehet jelentősége; valódi politikai tétje annak van, hogy a jövő évi költségvetésről folytatott vita milyen repedéseket tesz láthatóvá a kétharmados többség szikláján. A miniszterelnök néhány hónapja Kötcsén félreérthetetlen célzásokat tett arra, hogy a költségvetés megalkotása komoly érdekütközésekkel jár, amelyek próbára tehetik a kormányoldal egységét, sőt, a dezertálások lehetőségét sem zárta ki. Kormányon belüli helyettese, Navracsics Tibor pedig arról beszélt, hogy a büdzsé vitájában lehet fogékony először a választó a népszerűségi versenyben jelenleg a Fidesz mögött messze kullogó ellenzék mondanivalójára. (...)

Tervei kidolgozatlansága, a kiadások nagy átrendezésének elmaradása miatt számos jogos bírálat is éri a kormányt, miközben például az egészségügyben jövőre nem várható több, mint – Mikola István szavaival – a fenntartható túlélés feltételeinek biztosítása. Ám ha a költségvetésen keresztül a Fidesz–KDNP képes megvédeni a tűzoltás közben is felmutatott értékválasztását (lásd gyermekesek támogatása), ha a vitában hiteles képet vázol arról, hova akar és hogyan a rendkívüli kormányzás időszakának végéig eljutni, akkor az idei után a jövő évet is megnyerheti.”