Beszéd a Krisztus-trilógiát bemutató kiállítás megnyitóján

2010. november 23. 08:18

Bárhogyan viszonyulunk Munkácsy művészetéhez, egy dolgot mindenképpen el kell ismernünk: a magyar művészettörténet lenyűgöző kincsével állunk szemben.

2010. november 23. 08:18
Hogy a hitbéli tartalom, vagy maga a dráma érdekelte igazán, nehéz lenne megmondani. Jézus története a híveknek a megváltás, az élet alapvetése. De mindenki másnak is a történelem egyik legizgalmasabb eseménye. Örök téma, örök viszonyítási pont, kulturális identitásunk része.

A visszaemlékezők szerint Munkácsy mesélt róla, hogy fiatalon milyen nagy hatással volt rá a Bibliában Krisztus fénylő fehér öltözetének leírása. Szinte ez volt az első találkozása a vizualitás erejével: a színeváltozás története. Valami olyan hatott a látásmódjára, amit valójában nem látott. Csak elképzelt. De a fantáziának ennyi épp elég, hogy tüzet fogjon, beindítsa a gondolatokat. (...)
 
Tisztelt Vendégek!
Bárhogyan viszonyulunk Munkácsy Mihály művészetéhez, egy dolgot mindenképpen el kell ismernünk: hatalmas tehetséggel, döbbenetes alkotói készséggel, a magyar művészettörténet lenyűgöző kincsével állunk szemben. Méghozzá olyannal, ami a festőnek, s az ő hazájának világhírt hozott.
 
Mi, magyarok különösképp hozzászoktunk, de a 19.-20. századi egyetemes művészet színe-javát is nyomorgó, éhező, gondokkal küzdő, el nem fogadott alkotók írták. Ebben a viszonylatban különösen nagy érték, hogy Munkácsy Mihály még életében ünnepelt festőfejedelemmé válhatott. Beutazta a világot, ahogy a Trilógia darabjai — a Krisztus Pilátus előtt, a Golgota, az Ecce homo — is. S noha világpolgár lett belőle, vérbeli nemzetközi művész, a legőszintébben tudta mondani:
 
»…érjen bár siker és dicséret: legnagyobb dicsőségemnek azt tartom, ha hazámnak mint hű fia, hírét és dicsőségét növelhetem.«
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 28 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kanpalisoda
2010. november 23. 18:21
Nagy biznisz ez a Munkácsy. Félévenként felspulnizzák, dobozolják, biztosítják, elszállítják, kicsomagolják, lespulnizzák, felspannolják, megszakértik, restaurálják, beszentelik, magasztalják, stb. Eredmény: - lassan rá sem lehet ismerni a képekre, - a "szakemberek", a tulajdonos, meg kitudja-kicsodák nagyokat kaszálnak, - a magyar adófizető fizet mint a katonatiszt, mert kizárt, hogy ez a horribilis lóvé a belépőkből előteremthető, - az elnök megszépíti a kutyakomédiát. Szép kis vircsaft.
drieno
2010. november 23. 10:41
szerintem itt többen marha nagy tévedésben vannak az előző megjelent szöveg volt az, amit nem ő írt annyira nem fogalmazhat rosszul, aki a NOB - nál futott be nemzetközi karriert, még ha az öregség nem is élesíti az elmét
gentry
2010. november 23. 09:57
Gondolom tollat vitt magával oda is, hátha elétolnak egy aláírásra váró törvényt...
marko11
2010. november 23. 09:09
»…érjen bár siker és dicséret: legnagyobb dicsőségemnek azt tartom, ha hazámnak mint hű fia, hírét és dicsőségét növelhetem.«” Munkácsy Mihály szavait a mai mainstram értelmiségi nem ismeri! Egyébként a képek lenyűgözőek. (Én még Pécsett láttam.)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!