„Hogy a hitbéli tartalom, vagy maga a dráma érdekelte igazán, nehéz lenne megmondani. Jézus története a híveknek a megváltás, az élet alapvetése. De mindenki másnak is a történelem egyik legizgalmasabb eseménye. Örök téma, örök viszonyítási pont, kulturális identitásunk része.
A visszaemlékezők szerint Munkácsy mesélt róla, hogy fiatalon milyen nagy hatással volt rá a Bibliában Krisztus fénylő fehér öltözetének leírása. Szinte ez volt az első találkozása a vizualitás erejével: a színeváltozás története. Valami olyan hatott a látásmódjára, amit valójában nem látott. Csak elképzelt. De a fantáziának ennyi épp elég, hogy tüzet fogjon, beindítsa a gondolatokat. (...)
Tisztelt Vendégek!
Bárhogyan viszonyulunk Munkácsy Mihály művészetéhez, egy dolgot mindenképpen el kell ismernünk: hatalmas tehetséggel, döbbenetes alkotói készséggel, a magyar művészettörténet lenyűgöző kincsével állunk szemben. Méghozzá olyannal, ami a festőnek, s az ő hazájának világhírt hozott.
Mi, magyarok különösképp hozzászoktunk, de a 19.-20. századi egyetemes művészet színe-javát is nyomorgó, éhező, gondokkal küzdő, el nem fogadott alkotók írták. Ebben a viszonylatban különösen nagy érték, hogy Munkácsy Mihály még életében ünnepelt festőfejedelemmé válhatott. Beutazta a világot, ahogy a Trilógia darabjai — a Krisztus Pilátus előtt, a Golgota, az Ecce homo — is. S noha világpolgár lett belőle, vérbeli nemzetközi művész, a legőszintébben tudta mondani:
»…érjen bár siker és dicséret: legnagyobb dicsőségemnek azt tartom, ha hazámnak mint hű fia, hírét és dicsőségét növelhetem.«”