Az értelmiség iskolája

„Megint dúl a vita a felsőoktatásról. Amióta Magyar Bálint és díszes társasága jóllakott a bolognai spagettivel, és hoztak belőle kóstolót Hiller Istvánnak is, azóta nincs megállás a rendszer reformálásában. Megetették vele a rektorokat is, egyúttal megtömték a kisebb-nagyobb pénzeszsákjaikat, így aztán sikerült azt a látszatot kelteni, mintha nagy lenne az egyetértés, még nagyobb a demokrácia, a minisztériumi döntések demokratizmusa, hiszen az egyetemi vezetők – elvileg a magyar szellemi élet elitje – megértették és elfogadták azt, amit valamivel korábban ennek az elitnek a többsége is ostobaságnak tartott. (...)

Jött a szabad demokraták liberálbolsevik csapata, és kézbe vette a dolgokat, miután a szocialista párt a zsákmánynak ezt a részét mindenestül átengedte nekik. Azóta csak vergődik a köz- és felsőoktatás – intézményeivel, oktatóival és tanulóival, diákjaival együtt. Most az oktatási államtitkárság tesz erőfeszítéseket annak érdekében, hogy rendbe tegye azt, amit elődei olyan jól végiggondolva tönkretettek az egyetemi-főiskolai rendszer szétzilálásával. Várható volt, hogy némelyeknek nem fog tetszeni az, amire az államtitkárság törekszik. (...)

Amiért most meg kell szólalni – és szerencsére meg is szólalnak sokan – a felsőoktatás ügyében, az azért van, mert ekkora rombolás után végre rá kellett ébredni arra, hogy a jövendő magyar értelmiségéről van szó. Annak szakmai felkészültségén túl erkölcsi minőségéről, az ország, a nemzet iránti elkötelezettségéről és értelmiségi szerepének betöltésére való képességéről. Egyszerűen szólva: a mindenkori magyar szellemi és politikai vezetői réteg minőségéről.”