Az alkotmánnyal van a gond

„Úgy tűnik, mintha az a hadviselés, amit az AB hatásköre ellen folytatott, kiforrott elvi álláspont megjelenése lenne. Nem az a valóság, hogy azt a demokratikus intézményt, mely a kormány akaratával szembemegy, azonnal megregulázzák?

Rossz szemüvegen keresztül nézi a képet, mert nem a kormánnyal megy szembe egy döntés – amely, még egyszer mondom, a jelen körülmények között más nem lehetett –, hanem a társadalmi akarattal. Nekünk kötelességünk a cselekvés, hiszen óriási a felhatalmazás és az elvárás. Érdemi és szimbolikus ügy is egyben a most folyó vita, amely a vállalhatatlan végkielégítések megadóztatásáról folyik. Azt a vitát ugyanis még nem folytattuk le, hogy többségi vagy konszenzusos demokrácia legyen. Ez a kérdés nem söpörhető le az asztalról. Léteznek ugyanis Európában is olyan ősdemokráciák, amelyek nem a konszenzusos elvet vallják, ám ugyanúgy működőképesek. A véleménynyilvánítás szabadsága jegyében jó lenne, ha a sajtóban megnyilvánuló egyes véleményformálók nem érvényesítenének olyan »véleménydiktatúrát«, amellyel szemben mintha nem lenne joga valakinek más álláspontot képviselni. Például azt a kérdést feltenni, hogy az elmúlt húsz év kudarcáért az eddigi alkotmányos berendezkedés felelős-e vagy sem? Vagy azt, hogy az alkotmányos berendezkedést alakítóknak van-e felelősségük? Úgy gondolom, közös bűn az elmúlt húsz év kudarca. Ebben mindannyian benne vagyunk.

Az Alkotmánybíróság lenne felelős a kudarcokért?

Az Alkotmánybíróság lehet, hogy hozott olyan döntéseket, amelyek húsz év távlatából más értelemzésbe kerülhetnek. Amikor valaki erről az alkotmányos berendezkedésről azt mondja, hogy ez a létező legjobb alkotmány, és nincs más megoldás, nagyon erősen túloz. Mert egy demokráciában mindig van más megoldás. Ezt nekem is meg kellett tanulnom, és tudomásul is kellett vennem. Nagyon sokszor. Nekem is szembesülnöm kellett azzal, hogy az elképzelésem nem állta ki a társadalmi próbát, és változtatnom kellett az alkotmányra vonatkozó előterjesztésemen, és jó néhány ponton a 98 százalékos különadó-törvényjavaslaton is. Arra a vádra pedig, hogy ha valaki szembejön velünk, azt lesöpörjük, azt válaszolom: a Fidesz nem a demokráciát veszélyezteti, hanem a pofátlan végkielégítéseket. Vagy másként fogalmazva: én a demokráciát a pofátlan végkielégítésektől féltem, mert ezek fokozatosan aláásták az emberek hitét, bizalmát abban, hogy jó ebben az országban élni.”