„Amit most látunk, még megátalkodottságában sem hatalmas. Ez nem a III. Richárd-i grandiózus bűn, amelynek során »világnak hátát hajlítni kell egy púpig el«. Nem. S nem is Machbet szörnyeteggé válásának hosszú lélektani drámája. Ez nem a Salo s a szodoma százhúsz napja. Nem Machiavelli gátlástalansága vagy éppenséggel Ralph a szigeten. Nem Szepetneki János szerethető szélhámossága s nem az örök magyar dzsentri önsorsrontása.
Cipolla sem fedezhető fel a háttérben.
Ez egyszerűen Gyurcsány.
A tehetséges és legfőképpen erőszakos ifjú úgy határozott, hogy bármi áron kivakaródzik a koszból. Alig-alig van becsülhetőbb az ilyesféle elhatározásoknál. A baj ott kezdődik, a »bármi áron«-nál. Mert ez elkíséri egész útján ezt az embert. Így lett belőle milliárdos, méghozzá bármi áron. S így lett minden rendszer haszonélvezője – bármi áron. S mert elhitte, hogy személyes sorsa a világ sorsa, hát belemerevedett mindenbe.
Ő már csak a »bármiáron-ember«.
Nietzsche még megölte az Istent. Az sem túl nehéz, persze. De a »bármiáron-emberek« már csak kiröhögik.
S hogy mi minden fér bele a »bármi áron«-ba? Csalás, lopás, hazugság. Ez volt az ára az útnak, a pápai hokedlitől a miniszterelnöki bársonyszékig.
Korlátozott belátó- és ítélőképességgel, alig olvasottsággal, súlyos jellemhibával pedig ez az út üdvözítőnek, sőt, egyedül üdvözítőnek látszik.
S onnantól fogva nincsen méltányosság, nincsen szorongás, nincsen gátlás és nincsen más lehetőség: csak a hatalom van. Ami pénzért megszerezhető. S ami pénzért nem megszerezhető, az egyszersmind értéktelen is.”