„Orbán gondolatmenetének legsúlyosabb ellentmondása, hogy miközben a pénz hatalmának megtöréséről beszél, egyúttal azt is mondja, hogy Kína felé kell fordulni, mert ott van a pénz. Ez olyan súlyos logikai bukfenc, hogy az ember nem is érti, mi vakíthatta el Orbán Viktort annyira, hogy ne tűnjön fel neki. Talán ha nem eleve a Nyugat alkonyából indul ki, nem bonyolódik bele reménytelenül kifacsart érveibe és következtetéseibe.
Persze hogy a nyugati gazdasági előny elpárologni látszik, ez azonban csak olyan ember fejében jelenthet teljes civilizációs összeomlást, aki tényleg mindennél többre tartja a pénz hatalmát. Különös módon Orbán kormánya Szőcs Gézától Hoffmann Rózsáig tele van olyan szereplőkkel, akik tudják, hogy a pénznél vannak fontosabb dolgok a világban, ám a miniszterelnök talán nem bízik bennük eléggé, hiszen ebben a lényeges kérdésben nem nagyon hallgat rájuk.
Hiába előzi meg Kína akár Amerikát is, az nem fogja jelenteni egyben a nyugati civilizácó végét. Hiszen az nem csak gazdasági lábakon áll. A pénznek nincs nagy szerepe a Biblia alapigazságaiban, sem a Szabadság-Egyenlőség-Testvériség eszméjében, de még az Isten-Haza-Család szentháromságban sem. Eszköz csupán, illetve sokak számára cél, ám attól, hogy kevesebb van belőle, még nem rendülnek meg semmilyen civilizációs alapok. Ezek az alapok, a gondolati és cselekvési szabadság, a tudomány, az együttélés elemi szabályai ugyanis szemben a korábban valóban összedőlt rendszerek alapjaival – igazságok.
Azt sem árt közbevetni, hogy senki sem állíthatja bizonyossággal, hogy kevesebb lesz nyugaton a pénz és a prosperitás. A fejlődés és gyarapodás lassul, az eladósodás és a munkanélküliség a Nyugat sok szegletében valóban komoly gondot jelent, de elszegényedésnek, civilizációs megrendülésnek nyoma sincs.
A magyarok túlnyomó többsége éppen ezért nagyon helyesen gondolja, hogy nem Sanghajban, hanem csak Grazban lenne jó élni. Dehogy akarják ők »újraértékelni helyünket a világban«. Ha pedig valóban tudnák, hogy mi a különbség Graz és Sanghaj között, akkor még inkább így gondolnák. A világban jártasságot természetesen mindenkitől nem lehet elvárni, egy miniszterelnöknek viszont nem ártana tájékozódnia az úticélról, mielőtt egy komplett országot odairányít.”