A média diszkrét bája

„Azt a költségvetést például, amely már a parlamenti benyújtása idején láthatóan felültervezi a várható gazdasági növekedést, miközben az átmeneti és így inkább csak látszólagos, de hosszabb távra nézve legalább is bizonytalan pénzügyi egyensúlyt leplezetlen módon úgy próbálná elérni, hogy a lakosság nyugdíjpénztári számlákon felhalmozott magánmegtakarításait a költségvetésbe fizettetné be és néhány év alatt fel is élné, a hírműsorok sokadik hírként csupán annyival intézik el, hogy ellenzéki pártok kritikával illették a terveket, de hogy miért, és milyennel, már nem tartották fontosnak megemlíteni. Ezzel szemben hosszú perceket szentelnek például az ún. nemzeti eszközkezelő kérdésének, ami persze magyarázható lenne azzal, hogy a téma a nézőket jobban érdekelheti, másrészről viszont a nyugdíjcélú megtakarítások elvonása lényegesen többeket érint, ebben az esetben tehát a média már direkt befolyással bír az általános tájékozottság alapján kialakuló természetes érdeklődésre. 

Ami viszont már végképp nehezen magyarázható, hogy az említett hír főcíme és folyamatosan, kvázi örömhírként ismételgetett vezérmotívuma az volt, miszerint végre feláll az eszközkezelő. Eközben a kormány előtt fekvő előterjesztések lényegében azt javasolják, hogy a korábban bejelentett elképzelések szerinti eszközkezelő egyáltalán ne álljon fel, hanem maradjon szinte minden úgy, ahogy az az előző kormány idején kialakult, azaz az ügyfeleken elsősorban a bankok próbáljanak segíteni, ha ez egyedül nem megy, akkor az átütemezést segítse állami garancia, ami persze már jó ideje egyébként is létezik, s ha pedig ez sem nyújtana megoldást, akkor maradna a szociális bérlakásprogram, ami ugyancsak nem újdonság. Nem véletlen, hogy a jövő évi költségvetés tervezetében egy fillér sincs félretéve bármiféle eszközkezelő felállítására, de néhány furfangos mondatszerkezettel persze mégis lehet olyan híranyagot fabrikálni, mintha az ellenkezője történne.”