„Pokorninak személy szerint nem sok vesztenivalója van. Pártjának és az országnak viszont annál több.
Az eltérő nézeteket képviselő és politikailag is markánsan szemben álló felek számára vitán felüli, hogy az elmúlt évtizedekben gazdasági megfontolásokból rendre padlóra kényszerített oktatásügy a legfontosabb nemzetstratégiai kérdésünk.Ennél nagyobb politikai cinizmus egyébként a rendszerváltás óta nemigen volt.
A hatalmasra duzzadt jobbközép néppárt és koalíciós szövetség minden sikere ellenére nyilvánvaló lett, hogy a szokatlanul nagy felhatalmazás mögött az eltérő választói akaratok (és érdekcsoportok) számtalan kérdésben állnak szemben egymással.Így már a választások előtt is könnyen jósolható volt a belső konfliktusok felerősödése, amelyek jócskán túlmutatnak a pozíciószerzési csatározásokon. A helyzetben kódoltan benne lévő konfliktus jelei a bátor gazdasági lépések megtétele előtt is láthatók voltak, a felsőoktatási törvény tervezett módosítása azonban váratlanul és szokatlan élességge robbantotta ki az elkeseredett küzdelmet elmúlt napokban.
Az egyik oldalon a KDNP jelöltje, Hoffmann Rózsa államtitkár áll, a másikon Pokorni Zoltán, akinek ezúttal nem osztottak kormányzati pozíciót. Pokorninak így nem sok lehetősége van a koncepció érdemi megváltoztatására, ezért figyelemre méltó taktikai húzással a két párt, a KDNP és a Fidesz közötti konfliktusként igyekszik beállítani a vita alapját képező gyökeresen eltérő felfogásokat. És hogy még nagyobb nyomatékot adjon elképzeléseinek, jelentős kampányba kezdett, nem kis zavart okozva a polgári oldalhoz húzó média igazodási pontokat kereső munkásainak körében.”