„Megválik Tamás Gáspár Miklóstól az MTA Filozófiai Kutatóintézete. A baloldali sajtó természetesen menetrendszerinti mantrába kezdett a jobboldali Kulturkampfról. TGM-et persze nem kirúgják, hanem nyugdíjazzák, mivel a tudományos fokozat nélküli munkatársakat ebben a korban szokták nyugdíjazni.
TGM valóban páratlan elme és remek tollú közíró. Tény azonban az, hogy egy olyan intézménynek, mint a Filozófiai Kutatóintézet, vannak elvárásai (legalábbis kellenének ilyenek). TGM-nek nincs meg a PhD-fokozata (sőt, a diplomáját sem sikerült még bemutatnia), illetve nyelvvizsgája sincs - dacára annak, hogy négy nyelven is beszél. TGM munkásságának fényében felmerül az emberben a kérdés, hogy miért esik nehezére teljesíteni ezt a két formális követelményt? (...)
Még az is lehetne adott esetben érv, hogy sok esetben nem számítanak a címek és fokozatok, hiszen kivételes tehetséggel van dolgunk, és az államnak kötelessége betevővel ellátni a tehetségeket (leszámítva azt az ellentmondást, hogy TGM az államot, amelytől az apanázst kapja, »tekintélyelvűnek és elnyomónak« tekinti). Tény azonban, hogy TGM január és november között egyszer sem tette be a lábát munkahelyére.
TGM ebben a szigorúan formális, törvényi, konstruált megközelítésben nem tudományos kutató, hanem politikai publicista; ami legitim tevékenység, csak nem jár érte kutatói fizetés a magyar államtól. Sokan űznek politikai írói tevékenységet tőlünk nyugatabbra is, ők jellemző módon a piacról (pfuj) próbálnak megélni.”