„És mit mondott a volt köztársaság volt elnöke?
Ezt mondta: »ezek olyan klasszikus dilemmák a napi politika szolgálatában, amelyek a régi jogállamokban is felmerülnek«. Komolyan? Aztán melyikben? Hol kasztrálják épp az alkotmánybíróságot? Melyik »régi jogállam« kormányfője foglal el minden létező posztot, és fosztogatja polgárai vagyonát?
Sólyom mondta ezt is: »az alkotmányos kontroll kiiktatásával felértékelődik a köztársasági elnök politikai vétója, ez marad az egyetlen lehetőség«. Schmitt Pál a demokraták utolsó reménysége - na, szépen vagyunk! Ha nevezett nem volna udvaronc, s élne »vétójogával«, a fideszes parlamenttől még aznap visszakézből kapná meg az alá nem írt törvényt - de hát szó sincs ilyesmiről. Sólyom ne volna tisztában ezzel? Ha meg tisztában van, miért beszél ostobaságokat? Mire való ez a kutyakomédia? Mire volt jó egy héttel korábban, mikor már tudhatta mindenki, minő sorsot szán Orbán az alkotmánybíróságnak, elmenni Schmitthez, és neki - épp neki - mondani el az aggályait? Nyilvánosan nem mert szólni: a sajtó kérdésére azt felelte, az elnöki hivatal közleményében minden benne van - holott az égvilágon semmi se volt benne!
»Ma délutántól a reményünk a jövő alkotmánya marad« - mondta végül nekibátorodva a Pázmányon, s az ember ettől végképp lezsibbad. Orbánék új alkotmányában reménykedik? Komolyan? Még mindig nem látja, kik és mi célból fognak itt alkotmányozni jövő tavasszal?
Nem, ennyire ostoba nem lehet. Következésképp: ennyire gyáva.
De hát mitől fél? Mit tehetnének vele?
Elvehetik az ex-elnököknek életfogytig járó luxusjavadalmazásokat.”