A bécsi spion

„A rendszerváltozás előtt a magyar pártállami diktatúrának spionkodott a Bécsben élő Paul Lendvai, aki befolyásos újságíróként az elmúlt évtizedekben komoly hatást gyakorolt Magyarország külhoni megítélésére, s a honi baloldali közvélemény formálásában is szerepet játszhat a mai napig. (...)

A tények makacs dolgok. A Lendvai úr régi elvtársai által örökül hagyott dokumentumok pedig sokatmondók. Magyarázkodása, miszerint »a hidegháború első vonalában állva, kihasználva Magyarország viszonylagos nyitottságát, az offenzív fellazítás kommunikációs politikáját folytatta, amely rést ütött a keleti tömb információzárlatán«, erősen hajaz a D–209-es fedőkódú Medgyessy Péter védekezésére, miszerint ő csak a KGB nyomulását hárította el az IMF-fel folyatott tárgyalások sikere érdekében. Ezt az »offenzív fellazítós« meg »rést ütős« szöveget idehaza mi már régóta a »belülről rohasztottam a pártot« típusú, ócska, hazug dumák közé soroljuk. (...)

A Lendvai-ügy újabb bizonyíték arra, hogy tovább nem odázható a pártállami múlt tisztázása. Példát vehetnénk a demokrácia hazájáról, az Egyesült Államokról, ahol most hoztak nyilvánosságra egy listát, amely hatszáz náci nevét tartalmazza. Nekünk is jogunk van megtudni, hogy kik működtették és kiknek a segítségével a pártállami diktatúrát. Mint ahogy ahhoz is jogunk van, hogy megtudjuk: kik és milyen célból igyekeztek befolyást gyakorolni az elmúlt húsz évben belpolitikai folyamatainkra. Talán választ kapunk majd arra is, a közvélemény-formáló értelmiségiek közül kik és miért kényszerültek érthetetlen pálfordulásokra.”