„Az elmúlt napokig halvány elképzelésem sem volt arról, hogy nem csak a terrorizmus fenyegetheti Magyarországot is, hanem a vörösiszap is. Azt már az iskolában megtanultuk, hogy kis hazánk alumínium-termelésben nagyhatalom. Legalább is az volt a szocializmus idején. Aztán jött a rendszerváltás és az autóbusz-nagyhatalom, mezőgazdasági nagyhatalom státusza mellett eltűnt az alumínium terén elfoglalt pozíciónk is. Erről hallottam. De soha nem halottam életem 57 esztendeje alatt, hogy a vörösiszap, amely, mint tudjuk, az alumíniumgyártás kellemetlen velejárója, bajt okozott volna. Most azonban igen. A rosszban jó, hogy a kormány gyorsan intézkedett. Nincs félrebeszélés, cselekednek. Reméljük, hogy ezek nem csupán szavak, hanem érdemi tettek is, amelyeket tényleg segítenek a szerencsétlen embereken.
Ilyenkor gondolom azt, hogy kár volt a halálbüntetést eltörölni. Gondolj csak bele! Mennyit kaphatnak a felelősök, ha megfogják őket? Tíz évet, húsz évet, aligha hiszem. De vajon mérhető-e néhány év börtön azzal, hogy felelőtlenségük sok-sok ember egész életét tette tönkre? És persze még valamiről el kellene gondolkozni. Ideológiai előítéletek, gyűlölet és ilyenek nélkül. Miért nem volt ilyen katasztrófa a szocializmusban. A válasz egyszerű. Az állami tulajdon, az állami szigorú irányítása mellett jobban oda lehetett figyelni a megelőzésre, mint most, amikor lassan semminek sincs gazdája. Na, most már tudjuk, hogy veszély a terrorizmus, az árvíz, a vörösiszap, és még ki tudja, hogy mi jön. Szóval, készüljünk, és hasznosítsuk azt, ami régen jó volt!”