„Néhány hete egy képviselői interpellációra válaszolva a kormányzati illetékes azt mondta, hogy ők is észrevették: a végkielégítésekkel kapcsolatos rendeletük több pontja méltánytalan helyzetet teremt azok számára, akik megérdemelten jutnának nagyobb összeghez.
Ritka pillanat, lám, van azért a ceruza mellett radír, a korrekcióra való képesség fontos tulajdonság, hatalmi túlsúly esetén különösen. Igaz, hogy a felvetésre adott válasz további része egyszerre lett kemény és homályos, egyetlen konkrétum nélkül lényegében annyi: »Bízzák ránk!« (...)
Két konzekvensen betartott célt azonban ki lehet olvasni szinte valamennyi intézkedésből: nincs megszorítás, amit és ahonnan most elvesznek, annak kivétel nélkül találkoznia kell a többség egyetértésével, s ha ebben valahol netalántán hiba volna, a szóvivőknek az a feladatuk, hogy fölébresszék az egyébként a magyar társadalomban mindenütt szunnyadó gyanút – innen is talicskával tolták ki eddig a pénzt! Visszavesszük! Ezzel teljes erővel szembemenni rettentően veszélyes politikai manőver, mert az utóbbi időben tényleg rengeteg talicskával találkozhatott a polgár.”