„- A Fidesz már azt kommunikálja: a gazdasági tényfeltáró bizottság a büdzsében olyan »csontvázakra«, eltitkolt tételekre bukkant, amelyek miatt a kormány »különleges intézkedésekre« kényszerül, különben nem tartható a költségvetési fegyelem. Bajnai Gordon titkársága azonban közölte: nem voltak „eltitkolt tételek”, ezek mindegyike régóta ismert. Hamis a Fidesz állítása.
A tapasztalat azt mutatja: rövid távon mindegyik kormány labdázik – s nemcsak Magyarországon – egyes kiadási tételekkel. Például olyan döntéseket hoznak, amelyeknek a költségvetési hatásai csak később jelentkeznek. Az persze nehéz kérdés, hogy ezek közül melyik illik bele a »csontváz« kategóriába. Könnyebb a »besorolás« a sok tízmilliós végkielégítések és a milliárdos korrupciók esetében, amelyek szintén hatnak a büdzsére, és társadalmi károkozásuk még ezen is túlmegy. Mindenképpen hasznos, ha az efféle ügyeket feltárja a kormány. Másrészt el kell ismerni a Bajnai-kormány érdemeit: gátat szabott egy rendkívül rossz és káros »magyar hagyománynak«, a költségvetési fegyelmezetlenségnek. Orbán Viktor legutóbbi parlamenti beszédéből pedig azt vettem ki: a Fidesz is a fiskális fegyelem útján haladna. Ami rövid távon mindig áldozatokkal jár. Jóstehetségnek sem kell lenni ahhoz, hogy lássuk: valóban várhatók szigorú intézkedések, amelyek azonban hosszabb távon megtérülnek a társadalom számára. (...)
- Reformokat vár tőlünk az Európai Unió és az IMF is. Csakhogy mindkettővel dacolt idáig Orbán Viktor. Gondolja, hogy »betörik« az, aki eddig »függetlenségi harcot« indított a nemzetközi pénzügyi szervezetek ellen? Hiszen azzal beismerné vereségét.
– Kétségtelen: a jelenlegi képlékeny világgazdasági helyzetben jelentős kockázatot vállal a kormány, hogy – jórészt belpolitikai indíttatásból – ilyen keményen lép fel a nemzetközi szervezetekkel. Én »barátságosabban« viselkednék, ezzel jobb eredmény érhető el. A nemzetközi szervezetek által megfogalmazott feltételek többnyire racionálisak: még ha vitathatók is egyes tételek – már ami a konkrét helyzetekre való alkalmazásukat illeti –, összességükben ráerősítenek a fegyelmezett gazdaságpolitika térnyerésére. Amire szükségünk is van. Ha pedig a sok körülmény együttes hatására újraértékeli a kormány a nemzetközi szervezetekhez való viszonyát, azt nem feltétlenül tartom arcvesztésnek.”