„Az, hogy ott tart ez a szerencsétlen ország, ahol, elsősorban nyolcévnyi szocialista idétlenkedés, töketlenkedés – a súlyosabb jelzőket képzeljék ide ízlés szerint – következménye, a felelősség az övék. Ez azonban már nem mentség mindenre ezeknek. Ennek a nagyjából véget ért hétnek a történéseire főképpen nem. Nem mentség a tettekre, annál is kevésbé mentség a szavakra. Egyáltalán nem mentség Schmitt Pálra. Az oszthatatlan akarat működik, mindenkinek megvan a szerepe, de nem mindenkinek áll jól.
Mindegy, az első düh hamarosan elmúlik. Alkotmánymódosítás lesz, Orbán V. nem áll meg, a karaván halad, mi meresztgetjük a szemünket, ha pofázni kell, pofázunk. Máris arra vagyok kíváncsi, hogy tökéletesen egységes marad-e a Fidesz a csatolt részeivel együtt. Igazán meglepne, ha nem támogatnák százszázalékosan a beterjesztett javaslatokat, azon is elámulnék, ha bárki másképp szavazna a frakcióból, mint a többség, de hosszú a táv, apránként bármi megtörténhet. Vagy ellenkezőleg.
Van egy remek idézetem a végére a Nemzeti ügyek politikája c. szövegből, a fejezetet – »Itt az idő, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat!« – Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes jegyzi, köszönöm annak, aki felhívta rá a figyelmemet: »Mindennek kiindulópontja, hogy maga az állam is törvénytisztelő legyen. A normakövetés nemcsak az állampolgároktól elvárt kötelesség, hanem a hatalomgyakorlókkal szemben is alapvető követelmény. A jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy parlamenti többsége birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogbiztonság alapelvét.«”