Mit számít a pénztárca?

„Valószínűnek tartom, hogy ha az egykulcsos adót – ne felejtsük el: az SZDSZ régi álmát – az előző kormány vezette volna be, az ellenzéki Fidesz időarányosan minden bizonnyal már az ország több mint felét maga mellé állította volna a heves tiltakozásban. A választók többsége felháborodottan fogadná, hogy a sokat keresők – köztük a politikai elit tagjai – havonta több százezer forintot nyernek a módosítással. Egy logikára épülő cikkek, nyilatkozatok, közlemények jelentek volna meg, s nem akadna olyan érintett, aki elmenekülhetett volna a meggyőző és hatásos gondolatmankók elől. Gazdagok kormányáról, szegényellenes politikáról és egyebekről szólna a politikai kommunikáció, s még abban sem lehetnénk biztosak, hogy a társadalmi tiltakozás miatt lenne-e elég kitartás a kormánypárti képviselőkben, hogy átvigyék a parlamentben ezt a törvényt.

Ehhez képest most minimális a habverés. A politikai szereplők letudják a kötelező köröket, az ellenzék fantáziátlannak és erőtlennek látszik. A szakszervezetek csak esti tévéműsorokban keménykednek, de arra nincs bátorságuk, hogy az utcára merészkedjenek. Egyedül a bulvárlapok teszik azt, amit ilyenkor mindig szoktak: most éppen megírják, hogy Kövér László és Orbán Viktor mennyivel többet fog majd így keresni.”