„Az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése valójában nem szükségszerűen egyenlő az alkotmányos garanciák teljes felszámolásával. Ha ugyanis egy adott adótörvény például alkotmányellenes, ennek a tényén nem változtat, ha az Alkotmánybíróságnak azt nem lesz joga kimondani és a törvényt is megsemmisíteni. Mert hogy ettől függetlenül a független hazai bíróságok eljárásuk során továbbra is a teljes magyar jogrendszert, s annak minden elemét és szabályát kell, hogy alkalmazzák, s az egyes jogvitákban bizony továbbra is kötelességük lesz az alkotmányos normák érvényesítése is. Nem tudom megítélni, hogy a Parlament az Alkotmánybíróság hatáskörét drasztikusan megnyirbáló tegnapi kormánypárti előterjesztésekkel végül mit fog kezdeni, illetve, hogy az Alkotmánybíróságnak magának mi lesz az effajta módosításokra a reakciója. De ettől függetlenül véleményem szerint az alkotmányos garanciák továbbra sem iktathatóak ki a magyar jogrendszerből, miközben végső soron adó- és költségvetési ügyekben azok érvényesítése a tervezett változások eredményeként viszont a rendes bíráskodásra, illetve az irányadó joggyakorlat kialakítása pedig a Legfelsőbb Bíróságra hárulhat. Ennek folyományaként pedig hamar megszaporodhatnak, akár tömegessé is válhatnak az olyasfajta kereseti kérelmek, melyek célja alkotmányos jogok és garanciák védelme akár példának okáért a magánnyugdíjpénztári befizetések elvonása kérdésében, akár egyes adóügyek területén.
Kétséges számomra, hogy vajon ez lenne-e a kormánypárti előterjesztés tudatos, stratégiai célja, sőt, tartok tőle, hogy nem, hiszen az aktuális megnyilatkozásokból úgy tűnik, mintha kormánypárti politikusok biztosra vennék, az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályok módosításával a 98 százalékos különadó szabályozása változatlan formában terjeszthető a Parlament elé, s nincs akadálya az elfogadtatásának és alkalmazásának.”