„Egy éve úgy fogalmaztam: a választások utáni fél évben eldől, hogy az új kormány a régi rendszer utolsó kormánya, vagy az új rendszer első kormánya lesz-e. Nos, a kérdés eldőlni látszik. A kormány a globális birodalommal szemben egyre határozottabban igyekszik megvédeni azokat a nemzetstratégiai pozíciókat, amelyeknek az elmúlt húsz évben való feladása vezetett a »rendszerváltás rendszerének« bukásához. A két birodalmi kifosztó szivattyú a nemzeti jövedelmünk negyedét szippantja ki minden évben: az adósságszolgálat (kamat és törlesztés) körülbelül tíz, az itt tevékenykedő külföldi vállalatok hazautalt profitja pedig 15 százalékot. Az eleve sejthető volt, hogy az adósságszolgálat lesz a kényesebb kérdés. Ma már mindenki számára világos: Magyarország soha nem lesz képes adósságait visszafizetni. Nem is azért adták a hitelezők, mintha egy pillanatig is komolyan gondolták volna, hogy visszafizethető, sőt eleve olyan feltételekkel adták, hogy ez garantálja a visszafizethetetlenséget. Valójában ezzel az ügyesen megkonstruált adósságcsapdával egy végtelenített pénzszivattyút hoztak létre. A globális véleményhatalmi diktatúra terrorja pedig már azt is büntetni rendeli, ha egy lokalitás egyáltalán felvetni merészeli a valójában már többszörösen visszafizetett adósságok esetleges elengedést.
Ez a szivattyú tehát tabu, és a nemzetközi piacok brókerkommandói pillanatok alatt kivégzik a renitenskedőket. Orbán Viktor tisztában van ezzel, így az adósságkérdés verbális tabuját tiszteletben tartva egyre határozottabban fordul a másik szivattyú, az profitcsapda ellen. A hazánkban működő külföldi vállalatok ma az összes foglalkoztatottak 18 százalékát alkalmazzák, övéké a tőkeállomány nem egész fele, ám az adózás utáni nyereség több mint 90 százaléka! Ez a szélsőséges arány csak azért lehetséges, mert nemcsak az általuk befizetett adókat kapják vissza állami támogatások és kedvezmények formájában, de képtelen módon még e felett is »nemzeti ajándékban« részesülnek. Valójában kivitt profitjuk csaknem negyede – évente több mint ezermilliárd forint – az adófizetők pénzéből folyósított »ingyenebéd« a liberális globálkapitalizmus nagyobb dicsőségére. A veszélyes satuba került kormánynak tehát döntenie kellett, vagy továbbra is a saját népével fizetteti meg ezeket az egyre növekvő, és most már a végső fiziológiai határhoz közeledő terheket, vagy magától a birodalomtól, annak itt állomásozó kifosztó gépezetétől veszi vissza a birodalmi sarc egy részét. A nagy globális hálózatokra kivetett válságadóval az utóbbi mellett döntött.”