A Gyurcsány-kormány idején jobb volt
Amíg nem történik meg a méltányos rehabilitáció, addig nem lehet csodálkozni azon, hogy a ma létező négy pártból három jobboldali.
A Fidesz-ellenes retorikára és a ’89-es illúziókra épített megújulás nem hozhat mást, mint a ’89-es csapdáját.
„Gyurcsány Ferenc felismerte azt, hogy nem elég visszaszerezni a volt MSZP-szavazókat, hanem a váltópárti státus eléréséhez szükség lehet a nem-Fidesz szavazókra, vagyis azokra, akik semmilyen körülmények között nem szavaznának Orbán Viktor pártjára, de jelenleg az MSZP-t sem tudják vállalni. Vagyis az ex-kormányfő nem adta fel azt a korábbi tézisét, hogy olyan gyűjtőpárttá formálja a szocialistákat, amely egyaránt vonzó a pártbázis, valamint a volt liberális és a MDF-es szimpatizánsok számára – erre utal a »Koalíció« elnevezés is.
Gyurcsánynak ugyanakkor azzal is számolnia kell, hogy párt ilyen »felhígítása« rossz vért szülhet, egyrészt a fenti okok miatt, másrészt amiatt, hogy általános balratolódás figyelhető meg az MSZP-n belül – a brit Munkáspárthoz hasonló módon. A Gyurcsány-hívek egybegyűjtése továbbá azt is felveti, hogy egy ilyen másként gondolkodó pártrész önkéntelenül is nem alakít-e ki túlzottan önálló arculatot: nem lesz-e a platformból párt. A Demokratikus Koalíció egyik célkitűzése is ebbe az irányba mutat: »A Magyar Szocialista Pártban és azon kívül is még sokan vannak, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Ezért hívjuk a párt többi tagját és azokat is, akik ma nem tagjai egyetlen pártnak sem, hogy megalkossuk a III. Magyar Köztársaság nyitott, balközép néppártját«. Vagyis a Koalíció azt a célt tűzi ki, hogy a párton belüli és azon kívüli anyagból gyúrja össze az új baloldali pártot. Ez azt a veszélyt hordozza tehát, hogy a platform egyfajta politikai fekete lyukként beszippanthatja magát a pártot is.”