Fejek a homokban?

„Fontos határhoz értünk – írtam tegnap. Ma reggelre kiderült, hogy más értelemben is. Torkos Matild, a Magyar Nemzet újságírója megtette azt, amire nyilvánosan eddig ebben az ügyben egyetlen elkötelezett kormánypárti sem volt hajlandó. Vállalta a véleményét akkor is, ha az ellentétes a Fidesz aktuálisan hivatalos álláspontjával. (...)

Régi meggyőződésem, hogy a magyar politika egyik súlyos tehertétele a belső kontroll hiánya. A vezető politikusok szabadon formálhatják álláspontjukat, szinte mindent és annak az ellenkezőjét is képviselhetnek, mert nem kell attól tartaniuk, hogy a számukra igazán veszélyes helyről, saját táborukból kritikát kapnak. Bólogatnak a hivatásos politikusok, bólogat a holdudvar és bólogatnak az újságírók.(...)

Most, amikor a magyar politikában eddig példa nélküli lépésre szánta el magát a kormány (csak zárójelben: nem az a példa nélküli, hogy a kormánytöbbség intézményeket alakít át, hanem az, ahogy ezt tenni szándékozik; az a párt, amelyik két évtizeden keresztül folyamatosan az alkotmánybírósági döntések tiszteletére intett, most alkotmánymódosítással akar visszavágni egy neki nem tetsző döntés után), nagyon kíváncsi voltam a kormánypárti politikusok és a hozzájuk közel álló szereplők reakcióira. (...) Mit gondol Navracsics Tibor és Rogán Antal, tényleg megszavazza a módosítást Pokorni Zoltán, és mi a szakmai álláspontjuk azoknak az alkotmányjogász képviselőknek, akikre Torkos Matild is utal cikkében?

Nem árt észben tartani: ami most lenyomható, átvihető dolognak látszik, s amivel kapcsolatban talán az egyes politikusoknak úgy tűnhet, hogy kisebb a hallgatás költsége, mint a veszélyes nyilvános kritikáé, az később súlyos precedens, folyamatos hivatkozási alap lehet.”