Elmarad a balos feltámadás

„Az a meglehetősen amorf politikai figuráció, amit a szólamok alapján hazai baloldalnak szoktak csúfolni, ma már romokban hever. Nem kis mértékben azért, mert a lényeget tekintve szinte semmi közük sem volt a baloldalisághoz, és belebuktak a népbutító jelszavak meg a valóság közötti éles kontrasztba. Ha úgy vesszük, nem is működött jelentős és valóban baloldali értékeket képviselő párt Magyarországon az elmúlt húsz esztendőben, ahogyan persze valóban liberális sem.

Arról volt szó, hogy az MSZP-nek és SZDSZ-nek nevezett gazdasági vállalkozások csak akkor tudják a magyar törvényalkotást és a szabályrendszert a maguk szája íze szerint alakítani és a mögöttük álló globalizmus igényeihez igazítani, ha megszerzik a politikai hatalmat. És meg is tartják. Ott és akkor pedig éppenséggel baloldali jelszavakra és a másság hamis himnuszaira volt szükség. Ugyan ki merne ma már vitatkozni azzal, hogy a Gyurcsány-féle politikai személyiségek képesek bármilyen ideológiai jelmezt magukra húzni, ha a hatalom megszerzéséről van szó? Éppenséggel nemzetit is, szocialistát is és nyilván nemzetiszocialistát is. Abban, hogy a Gyurcsány-féle rezsim pont bolsevik alakot öltött 2006. október 23-án, csak a hatalommegtartás hatékony módszertana játszott szerepet, semmi más.

Az, hogy nem volt baloldali értékeket vállaló párt, érdekes politikai következményhez vezetett: ahhoz, hogy a polgári pártoknak kellett felvállalniuk a baloldali értékek képviseletét is. Nem volt ez olyan nehéz, hiszen ha a polgári pártok egyben nemzeti pártok is, akkor feltétlenül sajátjuk például a szolidaritás eszméje. Mint a nemzeti lét egyik legtermészetesebb alapköve, amelyet aztán kisajátítottak maguknak a baloldali mozgalmak.”