„Hol van már az az Orbán Viktor, aki - alig öt éve - arról beszélt, hogy neki már nincs sok hátra a politikában. Persze akkor sem nagyon volt hihető, hogy feladja. Lehetett tudni, hogy ez csak taktika. És be is jött. A többség - még ha csak a választók relatív többsége is - elhitte neki, hogy nélküle nem megy. Hogy csak rá van szükség.
És hol van már az egykori Fidesz. Az a csoport, majd párt, amely a fiatal demokraták rövidítése és egyben meghatározása volt. Már se nem fiatalok, se nem demokraták. És nem csak a nevük változott és lett polgári szövetség. Egy táborban tudnak már mindenkit, akit összeköt az elmúlt nyolc év teljes tagadása.
A fő törekvés, hogy semmi se legyen olyan, mint volt. És a kitűzött cél eléréséhez mindent meg is engednek maguknak. Nincs gát, amely határt tudna szabni a nyomulásnak. Az egészpályás letámadásnak. Alkotmány? Legyen új, amilyen nekünk tetszik. Alkotmánybíróság? Ültessünk be olyan tagokat, akik a mi érdekeinket képviselik. Média? Nem lehet akadály, már minden irányító szervezet egyértelműen narancssárga. Törvények? Ha kell, mindet átalakítjuk, módosítjuk, megváltoztatjuk. Gazdaság? A válságadókkal, az új adórendszerrel, az akciótervekkel ott is rend lesz. Olyan rend, amilyen nekünk tetszik.”