Demokrácia és MSZP

„Az elmúlt időben sok szocialista politikus kiáltott farkast. Olyanok is, akik életük során csak nagy kanyarokkal jutottak el a demokráciáig. Lendvai Ildikó, az egykori MSZMP-kultúros, a Tiszatáj 1986-os betiltásában szerepet vállaló cenzor asszony vagy Kovács László mint a demokrácia bajnokai? Vicc! (Utóbbi úgy nyilatkozott nemrég, hogy „a kormány megszüntette a demokrácia alapjait”.) Persze olyanok is hallatták a hangjukat, akikre nem vetül ilyen súlyosan a múlt árnyéka. De vajon a jobbítás szándéka vezérli őket? Vagy csak stigmázás, a lejáratás – és végső soron a hatalom visszaszerzése?(...)

A kritikusoknak előbb tehát a normákat kell megfogalmaznia, majd bizonyítania a deficitet. A legtöbbször azt halljuk, hogy »veszélyben a sajtószabadság«. De ha erről beszélni lehet a nyilvánosságban, akkor hol sérül a demokratikus alapjog? Szerintük: »a magántulajdon korlátozása« is sérti a normákat. Csakhogy a multik megadóztatása, a válságadó nem korlátozás, hanem út a társadalmi igazságosság és az arányos közteherviselés felé. Vagy itt az alkotmányozást érintő kritika. Antidemokratikus lenne, pusztán, mert a választási győzelem megadta hozzá a többséget? Ezt senki sem gondolhatja komolyan! A mai alkotmányunk ideiglenes, a szocialista alkotmány módosított változata. A rendszerváltoztatás lezárását jelentené az új alaptörvény, amelynek megalkotása előtt mindenki kifejtheti véleményét.”