Csipkednem kell magam, hogy igaz-e

„Milyen változásokat tervez?

Sokkal műszakibb, ha úgy tetszik földhözragadtabb gondolkodásmód várható, ahol a papír és a ceruza, a logarléc és a komputer nagyobb szerepet kap, mint az álmok. Ha ez megtörténik, akkor a város nem kerül még egyszer olyan pénzügyi helyzetbe, mint most. Amit elődeim létrehoztak kultúrában, azt nem akarjuk visszacsinálni, inkább hozzá akarunk tenni.

Milyen érzés lesz beleülni Demszky Gábor székébe?

Egyszer már kicsibe átéltem ugyanezt, amikor 1990-ben Óbudán elnyertem a tanácselnök székét. Biztosan eszembe fognak jutni a szüleim, akiket nemrég veszítettem el, és az, hogy 65 év óta én lehetek az első, aki úgynevezett jobboldaliként a város vezetésére lehetőséget kapott, és ez azért nem akármilyen érzés. Egyébként ahogy Óbudán sem cseréltem ki a tanácselnök bútorait, úgy itt se fogom, és a következő négy éves ciklust Demszky Gábor bútorai között fogom eltölteni.

Milyen személyes tárgyakat visz magával az irodába?

Kitenném az unokáim fotóját, de attól félek, a lányom ellenállásán meg fog bukni ez a kísérlet, mert idegenkedik a politikától. Egy viszont bizonyos:  2 évvel ezelőtt minden ellenállásomat leküzdötték, és rászoktam én is a komputerekre, tehát ilyen már sajnos lesz a szobámban. Azért mondom, hogy sajnos, mert az ember ettől bizonyos mértékben függővé válik. A feleségem otthon sokat szid az internetezésért, meg kéne próbálnom valahogy leszokni róla, de nagyon nehéz.”