„Ami még a laikusnak is szembetűnő, hogy szinte a megszólalásig hasonló eset okozta a tiszai halpusztulást, mint a devecseri és kolontári katasztrófát. Az esőzés hatására ott is a víznyomás sodorta el a közönséges földből emelt, gátszerűen kialakított töltést és a mérgező ciános folyadék a patakokba kerülve végül a Tiszába ömlött, óriási biológiai pusztulást okozva. Az Ajkához közeli tároló földfelszín fölé magasodó töltései is valószínűleg a megnövekedett csapadék oldalnyomásától nyíltak meg, és árasztották el a településeket, halálos áldozatokat követelve. Pedig a gátak állapotáért felelős mérnökök tanulhattak volna a verespataki esetből.
De nemcsak a bányameddő tárolásának biztonsági kérdéseiről van itt szó, hanem arról, hogy a környezetvédelmi szempontokat - a biológiai károkat, az emberi egészség és életvédelmet- alárendelik a jól-rosszul működő ipari technológiáknak és bányászati érdekeknek. Igaz, több magyarországi mélyművelésű bauxitbányában már évtizedekkel ezelőtt beszüntették a bányászatot, de nem a karsztvizek váratlan elapadása - környezeti ok - miatt, hanem mert a jelenlegi fejlettebb technikák mellett se volt gazdaságos a termelés.
Persze nem egyszerű környezetvédelmi alapon dönteni és az ajkai timföldgyárat csődbe vinni, amikor munkahelyek tízezreinek esetleges megszüntetése a tét. De nagy hiba lenne az esetet- amelyet nyilvánvalóan emberi, mérnöki és karbantartási felelőtlenség okozott - természeti katasztrófának feltüntetni. Még nagyobb hiba volna ha a jelenlegi ósdi ipari technológiák miatt keletkező környezeti veszélyeket a szőnyeg alá sepernénk és örökségként utódainkra hagynánk.”