Az államkapitalizmus építése

 „Ma, amikor Orbán Viktor újrahasznosítja a korábban oly hévvel elutasított ötletet, jobbára konszolidált az ország pénzügyi helyzete, büszkén lemondtunk az IMF-hitelről, a jövő évre pedig minden elemzés mintegy háromszázalékos növekedést jósol. Ha tehát a kormánynak költségvetési forrásokat kell találnia az idei 3.8, meg a 2O11-es 3 százalékos hiánycél tartásához, úgy azokat mindenekelőtt egy kimunkált gazdaságpolitikai koncepció következetes megvalósítása garantálhatná. Ilyen azonban nincs. Helyette vetik ki azokat a rendkívüli adókat, amelyek még középtávon sem oldják meg a gazdaság strukturális problémáit, hiszen csupán lefölözik a nagybefektetők hasznát. Akik ezúttal csakugyan érteni fognak a »rossz üzenetből«, és sokféleképp fognak érte revansot venni.(...)

Ahol nincs jogbiztonság, ott mindenkire rájárhat a rúd. Gőzerővel épül az új magyar államkapitalizmus, mert a választói népszerűséget ez a Fidesz-vircsaft csak a működő magántőke tetszőleges igénybevételével, vagyis a törvényileg biztosított korlátlan állami beavatkozás által remélheti megtartani. Ha a kampányban sulykolt adócsökkentési ígéreteket legalább részlegesen teljesíteni akarják, kénytelenek a termelő szférától elvenni az ahhoz szükséges pénzt. Ami persze lefékezi a gazdasági növekedést, következésképp a sokat hangoztatott munkahelyteremtést is - és nem utolsó sorban visszafogja a béreket. A magán-nyugdíjpénztári befizetések államosítása úgyszintén a polgárok vesztesége lesz. Hogy a kormány egyoldalú döntése következtében több mint egy éven át nem gyarapodik a számlájuk, és persze elesnek a valószínűsíthető hozamoktól, az valójában a jogállam megcsúfolása; egyébként pedig az uniós normák semmibevétele is.”