„Maradjunk most Semjén újabb víziójánál, amellyel nemes egyszerűséggel összemosta a magyar himnuszt a Magyar Köztársaság alkotmányával. A himnuszt ugyanis énekelheti, szavalhatja minden magyar, függetlenül attól, hogy egyébként hisz-e Istenben, elfogadja-e, hogy csak a Mindenható tud számunkra jókedvet és bőséget biztosítani – annak lényegét ugyanis a vitathatatlan nemzeti összetartozás ünnepélyes élménye adja, akár arról van szó, hogy iskolai ünnepségen veszünk részt, akár arról, hogy olimpiai aranyérmesünket látjuk a dobogó felső fokán stb.
Az alkotmány (preambulumával együtt) azonban nem pusztán és nem elsősorban ünnepélyessége folytán figyelmünkre érdemes szöveg, hanem jogi dokumentum, sőt valamennyi, a magyar állam és szervei által alkotandó törvény és jogszabály legfontosabb jogforrása. Aki ennek első soraként az isteni áldásba vetett reménységében jelöli meg a magyar állam legfontosabb célkitűzését és jogforrását, az nemcsak a himnuszunk valódi szerepe iránt tanúsít érzéketlenséget, hanem azt is kifejezésre juttatja, hogy a preambulumot követő paragrafusok megvalósulását is minden esetben Isten szándékainak rendeli alá.”