A változatosság csak jót tehet a Heti Hetesnek

„Ónodi György nyilatkozta az [origo]-nak, hogy behoz új arcokat, fiatalítja egy kicsit a Heti Hetes-t: beül például Kormos Anett vagy Varga Livius. Miben fog változni a műsor szerinted?

Magamtól azt gondolnám - mint általában szerintem mindenki, aki egyáltalán tölt időt azzal, hogy a Heti hetes-en gondolkodjon -, milyen jó lenne, ha mindent megkavarnánk, persze, álljunk a fejünk tetejére, a változatosság csak jót tehet a műsornak. Közben viszont ismerem a felmérések eredményeit meg Gyuri véleményét: pont a Gyuri mondta annak idején, hogy nem kell állandóan bővíteni, vagy legalábbis okosan és óvatosan kell bővíteni. Van is neki erre egy példabeszéde: »Születésnapomat ültük, és anyám a kedvenc ételemet, a mákos tésztát főzte, de tett bele egy kis zsályát is, mert hát mégiscsak különleges az alkalom. És minden kurva jó volt, csak az a rohadt zsálya ne lett volna«. Tehát, ha sok új név van, akkor azt a nézőközönség feltehetőleg nem azzal honorálja, hogy baromi kíváncsi lesz, hanem inkább azzal, hogy már nem bízik bennünk. Miközben lázadóknak hisszük magunkat, nagyon is begyöpösödött fazonok vagyunk, legalábbis a média tekintetében. Volt azért persze korábban is fiatalítás: amikor például a Verebes otthagyott bennünket, mindenki azt mondta, hogy ő pótolhatatlan, sőt a Havas távozásával együtt hatalmas érvágás. És akkor jött a Hajós, és jött Hajdu Steve, akik ma már igencsak az alapcsapat tagjai.

A televíziós rendező szakon Vitray Tamás is tanított. Készítettél akkoriban komoly anyagokat is?

Csak komoly anyagokat csináltunk, gondolhatod, hogy Vitray nem a »Hogyan kell faarccal vicceket mesélni?« című kurzust tartotta. Ezzel együtt nagyon is sokat tudok használni abból, amit tőle tanultam, mert nem azt tanította, hogyan legyünk nagyon komolyak, és nem is azt, hogyan legyünk olyanok, mint ő. Gyakorlati tantárgy volt, általában kellett csinálni valamit, és ő mindig elmondta, mi a baja az adott anyaggal. Én a videoklipek felé csaltam mindent, ő pedig egy iszonyatosan zavaró bevágásomra megkérdezte egyszer, hogy azt meg miért raktam bele. Mondtam, hogy nem tudom. Azt az arcot sosem felejtem el: »Nem tudja?« - kérdezte, nagyon kínosan kivárt, majd azt mondta, »Na jó, menjünk tovább«. És azóta nem csinálok semmit, amit nem tudok megindokolni, él bennem a Vitraytól kapott tudás.”