„A miniszterelnök nem kategorikusan, hanem megengedő módon fogalmazott: azt mondta, hogy emberi mulasztás »történhetett«. Nem biztos, hogy az történt, csak meglehet. Éspedig kizárásos alapon, tudniillik Orbán szerint »nem ismerünk olyan jelet, miszerint természeti oka lehetett a katasztrófának«, azaz a gátszakadásnak. Nem zárta ki, hogy ilyen jel még előkerülhet. Illés államtitkár »pontosította« az emberi okot. Az ő álláspontja: a zagytározóban a megengedettnél sokkal több vörösiszapot tároltak. Ehhez annyit, hogy a tározó engedélyezett kapacitása meghaladja a 4 millió köbmétert, de ebből a MAL könyvei szerint a tavalyi év végén csak 3,5 milliót használtak fel. Ha a 4 milliós határt a katasztrófáig nem lépték át, akkor Illés érvelése nem állja meg a helyét. (...)
Ez idő szerint a Nemzeti Nyomozó Iroda, a katasztrófavédelem (ugyancsak belügyi szerv), valamint maga a cég vizsgálódik párhuzamosan. Az NNYI máris megfogalmazta a halált okozó gondatlan veszélyeztetés gyanúját, ergo a nyomozás irányát. Az emberi, anyagi és környezeti károkat, egy teljességgel tönkrement község tragédiáját látva ez helyeselhető.
Kedvetlenül olvasom viszont, hogy a MAL vezetői – miközben súlyosan sebesült emberek tucatjait ápolják kórházban – azt ismételgetik, hogy a »vörösiszaptól nem kell félni«. Az, hogy maga a vörösiszap nem veszélyes hulladék: listázott evidencia. Nem is attól kell(ett) félni, hanem a cunamiként kiömlő lúgos víztől, amely mar, sebesülést és mérgezést okoz. Pintér belügyminisztert tehát okkal ragadta el az indulat a veszélytelenség szó hallatán, de politikusként higgadtabb formáját is választhatta volna a replikának annál, mint hogy akkor a MAL vezetői fürödjenek meg az iszapban.”