„Mondhatnánk, hogy Szili kiszorult az MSZP-ből, most politikai számításból ver cölöpöt, slussz, passz. A helyzet mégsem ennyire egyszerű. Magyarországnak ugyanis elemi érdeke, hogy a kommunista múlttal szakítani nem kívánó, prolinosztalgiákon építkező, hazug, képmutató és tolvaj MSZP-nek szociáldemokrata ellenpontja legyen. Vagy plebejus, vidéki ellenpontja, mindegy. Valami, ami az emberekről szól, és valami, ami nem velejéig romlott.
Hamarosan kiderül, hogy az MSZP maradék tagsága és azon belül azok, akik nem lopással töltötték becses idejüket az elmúlt két évtizedben, mennyire fogékonyak Szili új igéire. Most majd kiderül, hogy az MSZP köddé vált népi szárnya, amely a kiszivárgó hírek szerint a gyurcsányi uralom és annak haszonélvezői ellen rendszerint borospincékben szokott volt lázadozni meg zsidózni nagy bátran, legény-e a gáton. És hamarosan választ kapunk arra is, hogy Szili új pártjában felbukkannak-e a régi, elhasznált, ősbolsevik arcok, avagy valóban alulról kezdik, megfelelő alázattal, milliárdos hátország nélkül.
Van abban valami egészen megkapó, amikor Botka László azt nyilatkozza Szili Katalinról, hogy a múlt embere. Mert ha a földijeimnek odahaza, Csongrád megyében nem száll el az agyuk október 3-án, a vörös iszapban az újdonság emberének aligha nevezhető Botka László is menthetetlenül elsüllyed. És milyen jó lenne, ha nem terpeszkedne a vörös mocsár Szentesen és Makón se, örök szégyenére az önálló gondolkodásra talán még képes, ép erkölcsű dél-alföldi magyarságnak. Botka László tehát múltemberezik, de arra a roppant egyszerű kérdésre ő sem tudja a választ, hogy mi lesz szeretett pártjával. De azért Szili Katalin a múlt embere… Akinek a bűne csak annyi, hogy a kikupálódott botkák százainak zsákmányszerzését látva feltámadt benne az elemi tisztesség és nemzeti érzés.”