A németeknél kiborult a bili

„A fejletlen országokból a fejlettek felé folyó migrációnak alapvetően mindkét fél vesztese. Ez alól egyéni szinten lehetnek kivételek, de makroszinten szerintem így van. A forrásországban szinte kivétel nélkül önerősítő a folyamat. Az elvándorlást a vállalkozóbb kedvű, haladóbb gondolkodású, sokszor nyelvet is beszélő emberek választják, míg az ott maradóknak besűrűsödnek a gondjaik. Közösségük elveszti a megújulási képességét gazdaságilag és társadalmilag, így az egyébként kivándorlásra ösztönző árnyékok csak tovább nyúlnak.

Ha ez több generáción keresztül zajlik, akkor visszafordíthatatlanná válhat a folyamat, mivel kialakul egy tömegek által osztott, az országon kívüli cél vagy álom. Ezután már az otthon maradók sem úgy tekintenek a hazájukra, mint amit megújíthatnak (akár sok évtized alatt, ahogy pl. Európában is több évszázad alatt alakult a maivá a társadalom), a céljuk nekik is az lesz, hogy elhagyhassák. Igazi gettók alakulnak így ki, csak nem egy kerületi szinten, hanem ország méretekben. Egyre kívántabb a kitörés, és egyre lehetetlenebb. A fejlett országok is egyre nagyobb ingerenciát és felhatalmazást éreznek a beavatkozásra, ami természetesen csak tovább rontja a helyzetet, hiszen a kulturális szakadék a másik irányból is szakadék.”