„A lapunkban részletesen is ismertetett 2. sz. gazd. akcióterv az előre menekülés terve, az irány a jövő, és inkább a közel-, mint a távolabbi, merthogy azt a terv inkább kontúrtalanná, mint kiszámíthatóvá teszi. Egyelőre persze nem tudunk még mindent, hiszen csak a költségvetés bevételi oldaláról vagyunk értesülve: ennyi nem fog bejönni, amennyi eddig bejött, és be fog jönni annyi, ami viszont eddig nem jött be. A kiadási oldalról, arról, hogy mennyit, mire, hogyan, és az eddigihez képest hogyan másképp fog elkölteni a kormány, nem tudunk. De nagy reményeink nem lehetnek. (...)
Matolcsy György elképzelései a gazdaságról, hogy is mondjuk, kissé extravagánsak - viszont a miniszterelnök, úgy tűnik, nemcsak hisz bennük, de a politikai számítását is megtalálta velük. Ha a szektorális különadók tartalékai 2012-re ki is merülnek (mert se a bankok, se az egyéb »multik« tulajdonosai nem óhajtják tovább finanszírozni az értelmetlen magyar állami kiadásokat vagy helyi illetőségű versenytársaikat, és inkább némi veszteséggel elhordják innét az irhájukat), még mindig ott lesz az a 2700 milliárd forint, amit hárommillió állampolgár tett félre az elmúlt tíz-egynéhány évben a kábé 2025-től kezdődő tíz- vagy húszegynéhány évére. És amit ügyes beszéddel és sok hülyítéssel talán ki lehet belőlük énekelni - vagy ha nem adják önként, kikényszeríteni. Csak azt képzeljük el, hogy ennyi pénzből mi jót lehet tenni egy választás előtti évben.”