Zseniális vagy önveszélyes?

„A magyar közéletben két szélsőséges véleményt lehet hallani a Fidesszel kapcsolatban: az egyik szerint annyira zseniális a párt és különösen vezetője, hogy még látszólagos politikai hibáik is tudatos, egy lépéssel előbbre gondolkodva tervezett lépések, míg a másik szerint folyamatosan önveszélyesen politizálnak, és döntő pillanatokban önsorsrontó bakikat követnek el. Nem lennék meglepve, ha Orbán Viktor hétvégi kötcsei beszéde kapcsán újra előkerülnének ezek az érvek. (...)

A kormány elképzelése láthatóan az volt, hogy az önkormányzati választásig dinamikus intézményi átalakításokkal, szimbolikus politikával és a korábbi időszakra való folyamatos hivatkozással köti le a közvélemény figyelmét, és a jövőre vonatkozó tervei közül csak azokat engedi a nyilvánosság elé, amelyek nem adják meg annak az esélyét, hogy a Fidesz támogatói csalódjanak vagy elbizonytalanodjanak. A valóság és a nemzetközi környezet ugyan néhány alkalommal erőteljesen átírta a második Orbán-kormány terveit, összességében mégis azt kell mondanunk, egy-két kevésbé exponált szereplő elszólásaitól eltekintve mindmáig sikeresen kerülte el a Fidesz, hogy a gazdaságpolitikájára vonatkozóan minden részletet kibontson. Az alapvetően erőtlen ellenzék így még tehetetlenebbnek bizonyult, s legfeljebb álmodhatott egy igazán magas labdáról.

Ezen előzmények után a kötcsei beszéd idézett részlete okkal nevezhető meglepőnek. Egyáltalán nem azt állítom, hogy a szöveg politikai fordulatot idézhetne elő, de azt igen, hogy először mondott olyasmit a kormányfő – számolva a nyilvánosságra kerülés lehetőségével -, ami nem illeszkedik a fentebb vázolt stratégiába. Hogy miért tette ezt, talán soha nem fogjuk megtudni, abban azonban biztos vagyok, hogy hamarosan megjelennek azok az írások, amelyek a bevezetőben jelzett megközelítésekkel azonosíthatók. Az orbáni zsenialitás elkötelezett hívei feltehetően azt állítják majd, hogy a kormányfő részben tudatosan akarta előkészíteni a terepet – egyben a reakciókra kíváncsian tesztelve is a közvéleményt - a takarékos költségvetés beterjesztése előtt, részben pedig hűteni akarta a várakozásokat saját táborban. Talán még olyanok is lesznek, akik a szerint a Fidesz számára is kellemetlen következményekkel fenyegető önkormányzati »túlnyerés« megakadályozását célozta a beszéd – szépen illeszkedne ez az elképzelés a »nem is akart nyerni 2006-ban« típusú magyarázatokhoz. Mások a szokásos politikai ügyetlenségnek látják majd, részeként az úgynevezett köteles beszédtől a Kubatov-mondatokig tartó hibasorozatnak, azaz olyan elszólásnak, ami kétségtelenül veszélyeztetheti a Fidesz »előbb nyerjük meg az önkormányzati választást« tervét.”