„Piszkos játszma volt az a tévéostrom. Ami pedig azután következett, a 2006. október 23-i véres rendőri megtorlásig bezárólag, az a rendszerváltozás utáni időszak legszégyenteljesebb eseménysorozata – holtversenyben Gyurcsány Ferenc a határon túliak ellen uszító hadjáratával. A »szolgáló és védő« rendőrség mítosza percek alatt szertefoszlott. Igen sok dolga lesz még Pintér Sándor belügyminiszternek, mire sikerül helyreállítania a kék egyenruha becsületét.
Különösen úgy, hogy még mindig vannak a testületben, akik a rendőrterrort letagadják. Itt van például a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének lapja. A T-Ma címre hallgató förmedvény nyári számának címlapján ordít a szalagcím: Kártérítést a rendőröknek is! A harmincoldalas lap fele a Gyurcsány-pribékké szegődött rendőrök szörnyű megpróbáltatásait taglalja, annak apropóján, hogy – mily vérlázító – a kormány félmilliárd forintot költ a 2006. augusztus 20-i tűzijáték és az őszödi beszéd kiszivárgásától október 25-ig tartó rendőri erőszak áldozatainak kártalanítására. Kuss a sérült rendőr jussa?, Vért akartak, Provokáció, pofonok – sorakoznak a tendenciózus címek. Goebbels is megirigyelte volna ezt a professzionálisan felépített történelemhamisítást.
A kérdés csak az, hogyha a nemzetiszocialista és a kommunista rémtettek tagadása bűncselekmény, a gyurcsányizmus bűneinek tagadása miért nem az? Továbbá, hogy mennyi közpénzt kap ez a belügyes szakszervezet és a Biszku-érdemrendre pályázó kiadványa?”